Amikor a két módszer keveredik
Hogy a kettő közül melyik a jobb hozzáállás, nehéz eldönteni. Ha a szándék a fontosabb részedről, akkor az megtanít arra, hogy türelmes és kedves legyél másokkal. Ha viszont a tett, az eredmény érdekel inkább, akkor az egy szuper motivációs eszköz, és segít, hogy sose add fel. A gondok ott kezdődnek, ha véletlenül keverjük a kettőt.
Azt mondják, saját magunk felett inkább a szándék alapján ítélkezünk, míg mások felett attól függően, hogy mit tettek. Ez viszont egy szakadékot teremt közted és mások között.
Például te mérges vagy arra a kollégára, aki késve érkezik a munkába, mondván, hogy előbb kéne indulnia. De amikor te késel el, szerinted elfogadható, hiszen igyekeztél beérni, de közbejött valami. Ezek alapján biztosan te is látod, hogy a kettő történet ugyanaz, csak saját magunkat nem kritizáljuk annyira, mint másokat. Emiatt viszont egy idő után a környezeted hipokratának, álszentnek fog tartani.
Szakértők szerint összességében ez a két módszer egyáltalán nem célravezető. Hiszen ahhoz, hogy valaki döntéseit, tetteit megértsük, tudnunk kell azt is, mi történt a háttérben. Általában nem ismerjük a kollégáink személyiségét, de mi hajlamosak vagyunk fejben felcímkézni őket. Hogy az egyikük nem elég felkészült. Hogy a másik túlságosan ambíciózus. De könnyen lehet, hogy olyan dolgok bújnak meg a háttérben, amelyeket még csak nem is sejtünk. Az emberek mindig is kritizálni fognak másokat, ez a természetükből fakad. Azonban, mielőtt bárkinek is beszélnél a véleményedről, érdemes belegondolnod, mi az, amit nem látsz. Hiszen biztos, hogy téged is kritizáltak már valamiért, ami egészen más értelmet nyert volna, ha ismerik a teljes sztorit. Olvass még a témában
Képek forrása: pexels.com
