Érdekes visszatekintenem arra, hogy a karácsony mennyire más jelentéssel bírt életem különböző időszakaiban. Hogy miként alakult át a gyermeki rácsodálkozásból kamaszos lázadásba, hogyan vált felnőttként felelősséggé, végül tudatos jelenlétté és hálává.
Ha valamit biztosan megtanítottak ezek az ünnepek, az az, hogy egyetlen karácsony sem ugyanolyan, és semmi sem magától értetődő.
Gyerekkorom ünnepei: amikor a karácsony a csodáról szólt
A legkorábbi emlékeim között ott van egy sárga Barbie autó, amit 4-5 évesen kaptam, és olyan örömmel fogadtam, hogy máig érzem azt a felhőtlen boldogságot. Gyerekként a karácsony elsősorban az ajándékokról szólt, a varázslatról, az együttlétről, és arról, hogy a családunk ilyenkor egy meghitt, meleg burokban létezett. Olvass még a témában
Ettél már Krumpellót? Két magyar fiatal mennyei, különleges street food ételeket alkotott, most állandó üzletük is megnyílt
Izgalmi állapotot okoz. A szemkontaktus erejének 5 titka
Az elmúlt években tucatnyi babaváró bulin voltam, de egyetlen esküvőn sem. Lányok, hol a gyűrűtök?
Ezért vagy kénytelen megszegni a szavadat – zodiákusod szerint
A telek hidegek voltak, a Bakonyban gyakran 1-2 méteres hó is esett, így apukánk rendszeresen kivitt minket szánkózni vagy csúszkálni. Mire hazaértünk, valami csoda folytán ott várt bennünket a feldíszített fa és az utánozhatatlan izgalom, amit a csomagok megpillantása jelentett.
Aztán van egy olyan emlékem is, hogy a szüleim megpróbáltak először leültetni minket vacsorázni azzal a címszóval, hogy „csak utána bontsuk ki a meglepetéseket”, de azt hiszem, egy karácsony alatt belátták, hogy ez két gyerekkel lehetetlen vállalkozás.
Ma már tudom, hogy ezek az érzések – a melegség, a biztonság, a gondtalanság – sokkal többet jelentenek, mint maguk az ajándékok. A lányom esetében is inkább ezt próbálom továbbadni, de közben önmagamban tudatosítom: gyerekkorban teljesen természetes, ha az ajándék a középpont. Az önzésnek semmi köze ehhez, ez egyszerűen a gyermeki világ rendje.
