Idegen terek
Amikor visszamegyek a faluba, gyakran olyan érzésem van, mintha valaki más életébe néznék be. Mintha egy ablakon keresztül kukucskálnék egy szobába, ahová nem akarok belépni, mert tudom: nekem ott már nincs keresnivalóm. A falubeli ismerősök kérdései, a régi szokások és a falusi lét ritmusa mind idegennek hatnak, mintha soha nem is lettem volna része ennek a közegnek. Pedig valaha én is itt éltem, én is ennek a szövetnek a része voltam.
Ez a kettősség – az emlékek és az eltávolodás feszültsége – minden látogatáskor előjön. Érzem a nosztalgiát, de közben egyre erősebben érzem azt is: én már nem ide tartozom.
Az otthon nem hely, hanem érzés
Sokáig nehéz volt kimondani: a falu nekem már nem az otthon. De ma már nem érzek emiatt bűntudatot. Az otthon számomra nem egy földrajzi hely, nem a gyerekkori ház vagy az utca, amelyen felnőttem. Az otthon egy érzés – a biztonság, a szeretet és a szabadság érzése. Olvass még a témában
Ezt az érzést én máshol találtam meg. És ma már egyszerűen csak szerencsésnek érzem magam, hogy valahol végül rátaláltam.
