Mi van, ha nem jön össze?
Bár alapvetően azt gondolom magamról, hogy jó vagyok az otthonunk tisztán tartásában, ez nem jelenti azt, hogy hozzánk ha bárki bármikor bekopogna, biztosan rendet találna. Természetesen előfordul, hogy a terv felborul. Ha beteg vagyok, a lányom beteg, sok a munka, vagy egyszerűen nincs energiám, akkor van, hogy ez az otthonunkon is meglátszik. Ilyenkor első lépésben igyekszem elfogadni a dolgot, és megbeszélni magammal, hogy nem dől össze a világ, és nem buktam meg anyaként, amiért kimaradt a mosogatás, vagy két nappal később kerülnek mosásba a törülközők.
Ha az öngyűlöletből kirángattam magam, akkor jöhet az újratervezés: végiggondolom, mi az, amit meg kell csinálni, és ha nem ma, akkor melyik napon fogok tudni erre sort keríteni. Végül pedig, ha van egy kis energiám, akkor megcsinálok valami nagyon mini dolgot: áttörlöm a főzőlapot vagy bepakolom a csészéket a mosógépbe, vagy elpakolok csak a kanapéról. Ilyenkor sokszor úgy érzem, ha nem is oldottam meg rögtön mindent, de egy picit közelebb kerültem ahhoz, hogy az otthonunk megint olyan hely legyen, ahová jó érzés hazajönni. (Bár megsúgom: mindez nem azon múlik, hogy tiszta-e az asztallap, vagy tele van-e a szennyeskosár.)
