A kísérlet atyja sem látta soha munkája eredményét
A kísérlet ősatyja egyébként Thomas Parnell volt, aki azt akarta bizonyítani, hogy hiába tűnik a szurok nagyon is szilárd anyagnak – hiszen akár még el is lehet törni – valójában mégis folyadékról van szó. Ezért felmelegített egy adag szurkot, ami melegen sokkal folyékonyabb – ezt láthatod az útépítéseknél is – beletöltötte egy üvegbe, lezárta, és röpke 3 évig hűlni hagyta. Mikor a szurok „megkötött”, és látszólag teljesen szilárddá vált, lyukat vágott az üveg aljára, és várt.
Maga Parnell sem láthatta soha a leeső cseppeket, kísérlete azonban máig tudósok és a tudomány iránt érdeklődők ezreit hozza lázba. Igaz, olyanok is vannak, akik nem igazán látják a szépséget a hosszan tartó, és nem túl látványos kutatásban: a kísérlet 2005-ben megkapta a leghaszontalanabb kutatásnak járó IgNobelt díjat.
