A kor csak egy szám. Igaz ez akkor is, amikor szívesebben mennénk vissza az időben, mint előre és akkor is, amikor bölcsebbnek gondolnánk magunkat a kelleténél. Attól még, hogy betöltöttük a sokadik X-et, nem feltétlen leszünk érzelmileg is érett felnőttek.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/4 Parentifikált szerepkörök
A parentifikáció a családterápiában gyakori jelenség, amikor a gyerek szülői feladatot lát el gyerekként. Teszi mindezt tudattalanul, az ő korához és képességeihez mérten. Ez leginkább akkor fordulhat elő, ha a szülő képtelen ellátni saját feladatkörét és a gyerekre hárul a felnőtt szerep. Létezik fizikai és érzelmi parentifikáció. Előbbi esetében fizikai szükségleteket lát el már túl korán úgy, mint a takarítás, kisebb testvér, vagy akár a szülő gondozása. Érzelmi parentifikáció esetében pedig érzelmi támaszt nyújt a szülőnek.
Válás esetén gyakori, hogy az egyik szülő behúzva maga mellé a gyereket, a másik szülőt besározva próbál jó színben feltűnni. Ennek a folyamatnak pedig a legnagyobb veszélye, hogy a parentifikált emberek többsége sokkal később válhat önálló, érzelmileg is érett felnőtté, mivel mindig a szülő társa volt és nem a saját korának megfelelően növekedett. Árulkodó jelek lehetnek, ha valaki már túlzó módon kiszolgálja a szüleit, megfeledkezve saját életéről.
2/4 Nem beszél érzésekről
Régen a kisfiúknak azt tanították, hogy ne sírjanak, mert az nem férfias. Ebbe a gondolatba cseperedtek fel és ennek az eredménye az érzelmek elnyomása lett. Az érzelmileg éretlen felnőttek többsége férfi, mivel legtöbbjük nem kapott otthonról stabil érzelmi hátteret. Ez nem azt jelenti, hogy a legkisebb dolgokon is sírni kell, de igenis vannak az életben olyan események, amikor egy férfi is elérzékenyülhet.
Nehéz egy érzelmileg éretlen férfival kapcsolatban élni, hiszen a munka nagy része a nőre hárul, aki próbálja megteremteni a kellő intimitást. Természetesen soha nem késő és bármikor dönthet úgy valaki, hogy apránként elkezdi feltárni az érzelmileg érintetlen részét.
Onnan tudhatod, hogy valaki érzelmileg is felnőtt, hogy nyíltan kommunikál bármiről és nem tabusít el témákat. Legyen szó szexről, pénzről, politikáról, vagy szerelemről, bármihez hozzá tud szólni úgy, hogy véleménye soha ne legyen sértő. Akár fel is vállalja álláspontját bizonyos dolgokban, ha éppen úgy hozza a helyzet. Egy érzelmileg éretlen ember, viszont zavarba jön ezektől a témáktól és nem mer őszintén állást foglalni bizonyos szituációkban.
Fontos megérteni, hogy nem a szókimondás jelenti az érzelmi érettséget, hanem a nyílt kommunikáció, amibe akár az is beletartozhat, ha valaki nem kíván bizonyos dolgokról beszéni. Teszi mindezt a legnyugodtabb és leghatározottabb módon.