C. G. Jungtól idézünk, Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről (Kossuth Kiadó, 1997) című könyvéből, családi kapcsolatokról, konfliktusokról, a gyermeki érzékenységről és az életfeladatokról.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/6 Akit nem szeretnek
Az apa-anya-gyermek-viszony jó minősége előfeltétele a társadalmon belüli egészséges, emberibb kapcsolatoknak. A gyermekeknek ahhoz, hogy egyszer teljes értékű és érett felnőttekké váljanak, szükségük van teljes értékű anyákra és – akikben a leggyakrabban szenvednek hiányt – teljes értékű apákra.
A szülői szeretet hiánya azzal a következménnyel jár a gyermekeknél, hogy önmagukat sem tudják szeretni igazán, s bizalmatlanok lesznek az élettel szemben. A nem szeretett gyermek sebe (Peter Schellenbaum) igen sok esetben az élet végéig fáj, sőt a következő nemzedékek is szenvednek miatta.
2/6 A gyermek érzékeny
A gyermek oly nagy mértékben része a szülők pszichikai atmoszférájának, hogy a titkolt és megoldatlan nehézségek súlyosan befolyásolhatják egészségi állapotát. A participation mystique, vagyis a primitív tudattalan azonosság révén a gyermek érzékeli a szülők konfliktusait, és annyira szenved tőlük, mintha azok saját konfliktusai volnának.
Úgyszólván sohasem a nyílt konfliktus vagy a látható nehézség jár mérgező hatással, az okot inkább a szülők olyan problémáiban kell keresni, amelyeket eltitkolnak vagy a tudattalanban hagynak. Az ilyen neurotikus zavarok okozója kivétel nélkül a tudattalan.
A lappangva készülő konfliktusok, amelyeket a gyermek bizonytalanul érez, az aggodalmakkal és szorongással teli nyomasztó légkör lassanként mérges gőzökkel hatolnak be a gyermek lelkébe.
Nem a jó és jámbor élet van alakító hatással a leendő ember jellemére, nem is a pedagógiai igazságok sulykolása, hanem éppen a legerőteljesebb hatással van a jellemre a szülők és a nevelők érzelmi beállítódása, amelynek maguk sincsenek a tudatában.
A szülők közti leplezett diszharmónia, egy titkolt gond, elfojtott titkolt vágyak az emberben mind bizonyos érzelmi állapotot idéznek elő ennek külső jeleivel egyetemben, amelyek lassan, de biztosan beszivárognak a gyermek lelkébe – anélkül, hogy tudna róluk –, és ott létrehozzák ugyanazt a beállítódást és vele együtt ugyanazokat a reakciókat a környezetből érkező ingerekre.
