Sokan szeretnénk megszabadulni szorongásainktól, haragunktól, gondjainktól, helytelen énképünktől, és eszünkbe sem jut, hogy ezeket egyszerűen elengedhetnénk. Belső szabadságunk révén módunkban áll letenni, amit nem érzünk magunkénak. Lelki munkánk jutalma a nyugalom lesz. Kurt Tepperwein Ha nem boldogít, engedd el (Mérték Kiadó, 2006.) című könyvéből idézünk.
Ami fontos
„… világunkban, amelyben rég eluralkodott az anyagiasság és a külsőségek fontossága, egyre erősebben hallhatók az élet értelmére, a létre, a lét jelentőségére vonatkozó kérdések, és egyre több ember kezd komolyan foglalkozni a valóban fontos dolgokkal.
Ezek az emberek felismerték, hogy a boldogság nem a nagy házakban, a távoli utazásokban vagy a szőrmebundákban rejlik.
Rájöttek, hogy a külsődleges gazdagság felhalmozása csak rövid távon élvezetes. Ilyen módon azonban nem jön létre sem elégedettség, sem kielégültség, sem öröm.
Természetesen nem káros luxuskörülmények között élni, és önmagunk felcicomázása sem bűn.
De mennyi ember tölti drága életének legnagyobb részét azzal, hogy anyagi javakat halmoz fel, amelyeket csak igen rövid ideig tud élvezni – földi tartózkodása idején –, aztán meg kell válni tőlük.”
Új életút
„És ha egyszer elhatározta, hogy mától új életutat követ, akkor ne hagyja, hogy ettől bárki vagy bármi eltántorítsa. Ne tekintse a vereség, a kudarc jelének, ha hirtelen megváltoznak a céljai.
Mindaz, amit eddig átélt, gondolt és elért, ahhoz volt szükséges, hogy olyanná váljék, amilyen mára lett: nyitottá az újra, fogékonnyá az élet lényeges dolgaira, és készségesnek arra, hogy új úton induljon el – mert a mély belső béke vágya tölti el.
Próbálja meg egy hegymászó helyébe képzelni magát, aki több órás kemény menetelés után döbben rá, hogy rossz utat választott – olyan utat, amely kétségkívül a szakadékba vezet. A hegymászó abban a pillanatban, azon a ponton fordul vissza, amikor és ahol ezt felismeri.
Akár az egész utat is megteszi visszafelé, hiszen tudja, hogy ez az életét menti meg. Önnel is hasonló történt: forduljon hát vissza! Az elején biztosan nehéz lesz egy kicsit, de hát jobb egy nehezebb, helyes és biztos út, mint egy könnyű, de rossz, amely a szakadékba visz.”
Hatások
„Sugározzon pozitív impulzusokat, és meglátja: a hatása más embereket is el fog érni, akik újabb pozitív impulzusokat küldenek majd a környezetükbe. Ilyen módon a világ világosabbá, fényesebbé válhat.
Megállapítottuk, hogy az élet alaptörvénye a harmónia. Ha ezt a harmóniát megzavarják, negatív helyzetek alakulnak ki: háborúk, válságok, betegségek, akár sorscsapások.
Ezért legfőbb feladatunk, hogy megteremtsük a harmóniát önmagunkban és a környezetünkben.
Ha valaki meg van elégedve önmagával és a világgal, akkor annak nem kell változnia, mert számára még nem érett meg az idő a változásra.
Egészen addig ezen a tudati szinten kell maradnia, amíg csak nem érzi a változtatás, a javulás belső szükségét. Mert ennek a munkának csak akkor van értelme, ha a kívánság a bensőnkből fakad.”
Megérzések
„Ha azt kérdezzük, miért fontos még az elengedés, a másik válasz erre az intuíció. Az intuíció adománya csak annak adatik meg, aki képes megszabadulni a mindennapok terheitől, a gondoktól, a stressztől és az aggodalmaktól, egyszóval: aki megszabadítja a lelkét.
Az intuíció az ember lelke mélyén jön létre. Minden emberben megvan ez a lehetőség, ám a legtöbb ember szinte eltemeti magában.
Elveszítik az intuíciójukat, mert a hétköznapi hajszában csak az anyagi javakat kergetik. És a látszat mögötti lényeg, amit eredetileg mindenki önmagában hordoz, elsikkad és elfelejtődik.
Az intuíciót akár belső hangként is értelmezhetjük. Az intuíció olyasvalami, amit nem tudunk megfogni, mégis jól érezzük. Ha megtanul a saját belső hangjára hallgatni, akkor hatni kezd az intuíció is.
Ha valaki intuícióból cselekszik, az érzésből cselekszik. Az ön belső hangja vagy magasabb énje, akárminek nevezzük is, pontosan tudja, milyen is ön valójában, tudja, mit akar, és felveszi a külvilág rezgéseit is.”
Meglepetések
„Engedje el az elvárásait. Ellenkező esetben nem ad lehetőséget az életnek arra, hogy kellemesen meglepje önt, hogy örömöt szerezzen.
Vagyis ezekkel az elvárásokkal csak önmagát korlátozza. Ha egyszerűen megszabadul az elvárásaitól, szebb és érdekesebb lesz az élete
. Természetesen így sem mindig az fog történni, ami önnek éppen a legjobb volna, de ha nem számít semmire, akkor csalódni sem fog, könnyebben fogadja majd el az adódó helyzeteket. Nyitott lesz mindenre, ami csak megesik, és készen áll arra is, hogy mindebből tanuljon.
Hiszen tudja: minden jó, ami történik. Ha készen áll arra, hogy mindent úgy fogadjon el, ahogy jön, valahogy gyakrabban történnek szép, kellemes dolgok. Ez pedig igazán örömre adhat okot!
Jönnek a kellemes meglepetések! Hiszen ön volt az, aki nyitottságával sok-sok lehetőséget adott az életnek az örömszerzésre! Tehát: engedje el az elvárásokat!”
Öröm
„Az örömöt ne keverje össze az elvárással. Az öröm, az egészen más. Az elvárás szóban benne van: várok valamire.
Az öröm belülről fakadó, intenzív, kellemes érzés. Örülhet egy bóknak, egy látogatásnak – de ne várja el, hogy majd kedveskednek önnel, vagy hogy a vendégség valami falrengetően jó lesz.
Ám ha mindent megtesz azért, hogy kellemes legyen az ön kisugárzása – akkor magától fordul jóra minden, és kellőképpen kiörvendezheti magát. Az élet nagy örömforrás, és voltaképpen maga az a tény, hogy élünk, is elég ok az örömre.
Vegyen mindent úgy, ahogy jön – és mindig meglesz az oka az örömre. Ebből aztán valódi életöröm keletkezik.”
