Kütyü nélkül
Valami rosszalkodás miatt a férjem azt találta ki, hogy a gyerek ne netezhessen egész hétvégén. Még terhes voltam, amikor megbeszéltük, hogy nem fogjuk hagyni, hogy anya és apa „jó zsaru, rossz zsaru” legyen, azaz egyikünk sem lesz engedékenyebb, mint a másik. A szigor tehát mindkettőnk dolga és ehhez tartom magam, így szóba sem került, hogy én azt mondjam a fiamnak, hogy kicsim, netezz nyugodtan, csak ne mondd el apának, hogy megengedtem. Viszont a férjem azon a hétvégén elutazott és nekem kellett két napon keresztül elviselnem egy duzzogó fiúgyereket, aki úgy haragudott a világra, hogy hozzám sem akart szólni. Minden próbálkozásom (menjünk moziba, kirándulni, bowlingozni stb.) visszautasította, így a szombat-vasárnapunk nem pihentető volt, hanem végig feszült. Megkértem az uramat, hogy legközelebb lehetőleg ne nekem kelljen bűnhődnöm az ő retorziója miatt.