Kriszta
Kriszta általános iskolai barátnőm volt, aki kifejezetten rossz tanuló volt, de énekelni csodásan tudott. Az énektanárnő minden iskolai ünnepségen szólóztatta és ez mindig a nap fénypontja volt. Mindenki, még a fiúk is elhallgattak, amikor Kriszta énekelt. Őt azonban nem érdekelte a tehetsége, még a zene sem különösebben. Csinos volt, így állandóan diszkóba járt és fiúzott, egyedül ez hozta lázba. 16 évesen már volt egy gyereke, utána pedig született még négy, többnyire különböző apáktól. Sosem értettem, hogyan pazarolhatta el így a tehetségét. Én mindig énekesnő akartam lenni, de nincs hangom, ő pedig egy hatalmas ajándékot kapott az Élettől és nem kezdett vele semmit. Az osztálytalálkozón egy megfáradt, boldogtalan anyukát láttam benne, pedig sztár lehetett volna.
