Vannak barátságok és kapcsolatok, amelyekről azt hisszük, örökké tartanak. Aztán történik valami. Vagy nem történik semmi, de észrevétlenül távolodunk egymástól, mígnem azon kapjuk magunkat, hogy már nem értjük a másikat.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Nem rosszindulatból, nem haragból, dühből, hanem azért, mert már nem ott vagyunk, ahol egykor együtt álltunk.
A minap egy bodywork terápián vettem részt, ahova témaként a gyerekkori barátságot vittem. A terapeutám segített rávilágítani valamire, amit már régóta éreztem, de még nem tudtam megfogalmazni magamnak sem. Egy több mint húszéves barátságom ért véget az elmúlt hetekben – vagy legalábbis szünetel. A terapeutám azt mondta, valószínűleg a közös traumáinkon keresztül kapcsolódtunk egymáshoz, és ez akkoriban (14 évesen…) mély és erős kapocs volt.
Az elmúlt években azonban nagyon sokat dolgoztam magamon, testileg és lelkileg is. Már olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Elkezdtem gyógyulni, önmagamra találni, másképp nézni az életre, a kapcsolódásaimra, a folyamataimra és úgy tűnik, a barátnőm nem tartott velem ezen az úton. Persze éreztem, hogy szép lassan eltávolodtunk egymástól, hiszen egy idő után nem tudtunk úgy beszélgetni a másikkal, hogy abban ne legyen félreértés vagy szándék nélküli bántás. Fáj, de most már értem, miért történt. (Főleg, hogy a csoportos foglalkozás végére azt is megláttam, milyen gyerekkori traumámból indult ez az egész.)
Ez a tapasztalás elindított bennem egy gondolatmenetet. Miért szakadnak meg a kapcsolatok, ha nem volt vita, árulás vagy komolyabb konfliktus? A válasz sokszor egyszerűbb, de közben mélyebb is, mint gondolnánk: mert más irányba fejlődtünk.
Az együtt növekedés hiánya
Eljöhet az a pont minden kapcsolódásban, amikor már nem látjuk egymást tisztán, amikor nem értjük, mi zajlik a másikban. És ez sokszor nem azért van, mert az egyikünk hibázott vagy bántani akarta a másikat, hanem mert az élet más irányba vitt minket. Más kérdéseink lettek, amikre másfajta válaszokat találtunk. Más sebeken dolgoztunk – vagy talán ugyanazokon –, de más tempóban.
Gyakran előfordul, hogy a kapcsolatokban egyfajta kimondatlan elvárás van: fontos, hogy a másik ugyanúgy változzon (gondolkozzon, érezzen, tervezzen…), mint mi. Ez sajnos nem reális, és amikor észrevesszük, hogy nem is teljesül, csalódottak leszünk. Elkezdünk hallgatni, kitérőket tenni, bizonyos témákat kerülni. Már nem kérdezünk rá, mi bántja a másikat és nem osztjuk meg, mi zajlik bennünk. Így pedig egyértelmű, hogy a kapcsolat – bármilyen erős is volt egykor – lassan csendbe és félreértésekbe fullad.
A cikk folytatódik, lapozz!
A pszichológusok szerint ez az 5 mondat rombolja legjobban a párkapcsolatokat
