Hála
Hatan voltunk testvérek. Apám állandóan dolgozott, alig volt otthon, anyám pedig beteges volt, így legidősebb lányként már gyerekkoromban olyan felelősség volt rajtam, amit a már felnőtt fivéreim a mai napig nem tapasztaltak meg. 12 évesen már gyógyszert vettem apámnak, én öltöztettem és csomagoltam tízórait a tesóknak, csináltam velük a házi feladatot, vettem meg a tanszereiket, osztottam be a konyhapénzt és középiskolásként pedig már szülői értekezletekre is jártam anyámék helyett. És ezért kaptam valaha bárkitől egy icipici hálát? Egy köszönömöt sem, soha.






