Álmaink hivatása: elképzelés vs. valóság
Amikor megkérdezel egy kisgyereket, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, legtöbbször űrhajós, színész, állatorvos, tűzoltó, vagy bohóc szeretne lenni. Telnek-múlnak az évek és bár a hivatásról alkotott elképzeléseink átalakulnak, folytatódnak az álmok és tovább szövögetjük terveinket. Semmiképp sem elhanyagolható tényező, hogy anyagilag jól járjunk vele, boldogok legyünk általa és remélhetőleg minél kevesebb befektetett munkával érjük el azt az életszínvonalat, amire vágyunk.
Az iskolapadban eltöltött évek alatt még nem szembesülünk a való világgal, de utána megkapjuk az első pofonokat. Befektetett munka nélkül nem lesz eredmény és szintén igaz a sikerre is, hogy ami könnyen jött, az könnyen megy. Így megtapasztalhatjuk, milyen keményen kell dolgozni és azt is, hogy sokszor az eredmény csak évek múltán jön. Kitartásból is vizsgázunk, hiszen nehéz motivált maradni, ha nem azonnali az eredmény.
Ahogy pedig egyre többet tapasztalunk rájövünk, hogy nem a munkánkért élünk, az csak egy eszköz ahhoz, hogy jól és teljes életet élhessünk.
Olvass még a témában
Persze fontos dolog rálelni a hivatásunkra és nem unott képpel, kedvtelenül menni minden nap a munkahelyünkre, de az is teljesen normális, ha egy bizonyos kor után már nem a világmegváltás lesz a mindennapi célunk.
