Egyedül folytattam
Az első fél évben egyedül éltem egy garzonban, amit magamnak béreltem, olyan bútorokkal, amiket nem kellett senkivel megbeszélnem. Néhányszor felhívtam Márkot csak azért, hogy halljam a hangját, és mindketten tudtuk, hogy ez nem jó ötlet, de megtettük. Néha még most is eszembe jut, milyen jó volt, hogy sosem kellett magyarázkodnom nála, milyen biztonságos volt mellette, és ilyenkor elgondolkodom, vajon nem voltam-e túl gyors, túl elhamarkodott, túl követelő azzal, hogy több kellett, mint biztonság.
Nem tudom pontosan megmondani, mikor kezdtem el újra felismerni magamat a tükörben. Talán akkor, amikor egyedül mentem el egy koncertre, amit Márk sosem hallgatott volna velem, és ott álltam a tömegben, és senkinek nem kellett elmagyaráznom, miért ez a zene fontos nekem. Vagy talán csak lassan történt, ahogy egy sebhely gyógyul, amit néha még most is megérintek, hogy megnézzem, ott van-e még.
Következő cikkünk„A férjem nyaralt, én meg fizettem” – A csendes teher, amiről a nők nem beszélnekAzon a júliusi reggelen én vittem be a gyerekeket táborba, én intéztem a fogorvosi időpontot anyukámnak, és közben a telefonom folyamatosan rezgett a munkahelyi csoportból, mert a negyedéves zárás éppen aznap volt esedékes. Ő addigra már a repülőn ült. Horvátország, egy hét, a haverokkal. Megérdemli, mondtam magamban, hiszen…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
