„Most nem szakíthatom félbe! Ha sírni kezd, nem tud enni. És mit szól majd a többi vendég egy toporzékolva hisztériázó gyerek láttán?” – gondolta Zoli, és ő is enni kezdett. Kedélyesen eszegettek, beszélgettek, buborékokat fújtak a szívószálon át az üdítőbe – harsány kacagások közepette.
– Apa! Anya! Ez nagyon finom volt – tolta el maga elől a pizzák maradványait a kisfiú. – Még soha nem kaptam ilyen szép születésnapi ajándékot tőletek… – jelentette ki Ábel egy felnőtt bölcsességével, és körbepuszilta a meghatottságtól könnybe lábadó szemű szüleit.
… Olvass még a témában
Anyagias világunkban bizony sokszor elfelejtődik a tény: nem a pénzben mért ajándékok a legfontosabbak, hanem a szeretteinkre szánt idő és törődés az, ami igazán számít.
