A lélek is böjtölt
A böjti időszak 6 hetében nemcsak az ételek változtak meg, hanem a mindennapok lüktetése is lelassult. A falvak elcsendesedtek: elhallgattak a hangszerek, véget értek a zajos, farsangi mulatságok. Úgy tartották, ilyenkor még a hegedűnek sem szabad szólnia, mert ez a türelem és a belső rendszerezés ideje.
Ebben az időszakban az emberek kerülték a hangos szót, a vitákat és a káromkodást is.
A közösségi élet a templomra és az esti közös imádságokra korlátozódott, de a külsőségekben is megmutatkozott az elengedés és a bűnbánat: számos vidéken a nők sötétebb, dísztelen ruhákat öltöttek, és még a színes fejkendőket is feketére cserélték.
A nagyböjt végén dédanyáink nem a mérlegre álltak rá, hanem a frissen meszelt falak tisztaságát és az első, valóban melengető napsugarakat üdvözölték. Talán érdemes tőlük eltanulni azt a fajta tudatosságot, ami bennünk is megerősíti, hogy a megújuláshoz nem méregdrága porokra és kúrákra van szükségünk, hanem arra az őszinte figyelemre, amivel a saját igényeink és a természet ritmusa felé fordulhatunk. Olvass még a témában
