Életet menthet a szülői érintés – A kenguru módszer

Életet menthet a szülői érintés – A kenguru módszer

Címlap / Életmód / Család / Életet menthet a szülői érintés – A kenguru módszer

Az alacsony súllyal világra jött koraszülöttek sokféle problémával szembesülhetnek születésük után. Testzsír-készlet nélkül komoly küzdelmet jelent a saját testhőmérsékletük szabályozása, és gyorsan elveszítik a hőt. Az inkubátorokra azért van szükség, hogy állandó hőmérsékletet tartsanak fent a piciknek.

Azáltal azonban, hogy a csecsemőt függőleges helyzetben rögzíti az anyja mellkasán, így a bőrük közvetlenül érintkezik, az anya képes megosztani testhőjét, hogy stabil hőmérsékletet tartson fenn a picinek. Ezzel drámai módon csökkenti a hipotermia kockázatát az első életnapokon.

A kenguru módszer használatát legelőször két gyermekorvos javasolta még 1978-ban, a kolumbiai Bogotában, hogy ezzel csökkentsék a túlterhelt koraszülött-osztályokon az inkubátorok igénybevételét.

A módszert a mai napig sikerrel használják olyan országokban, ahol nem elégséges a kórházak felszereltsége, és nincs elég inkubátor a koraszülött babák számára. Hatékonysága miatt a „kenguruzás” a nyugati országokban is egyre népszerűbb.

Inkubátor helyett kenguruval mentenek életet
Mikolette/istockphoto.com

A bogotai kórházba, ahol a módszert először bevezették, évente körülbelül 11 000 csecsemőt szállítottak. Sajnos igen magas volt a halálozási arány ezen újszülöttek körében.

Annak érdekében, hogy enyhítsék az inkubátorok iránt felmerülő sokszoros igényt, amit a kórházban nem tudtak mindig kielégíteni, az orvosok azt javasolták, hogy az alacsony születési súlyú csecsemők anyái folyamatosan létesítsenek bőrkontaktust a csecsemőkkel. Az így gondozott csecsemők halálozási aránya alacsonyabbnak tűnt, és a személyzet a legkritikusabban beteg csecsemőkre is koncentrálni tudott.

A mai napig népszerű módszer

Amikor az eredményeket 1983-ban közzétették, azonnal felkeltették a nemzetközi figyelmet, és az ENSZ Gyermekalapja (Unicef) széles körben népszerűsítette az eljárást. Kezdetben aggodalmak merültek fel a vizsgálat robusztussága és a halálozási adatok rögzítésének módja miatt. A későbbi kutatások szerte a világon alátámasztották ezeket a kezdeti eredményeket.

Miután a világ különböző országaiban elfogadták és használni kezdték, a tudomány még többet tudott meg a kenguruzás lehetséges előnyeiről. Számos vizsgálat mutatott rá, hogy nem csak a halálozási arányban, hanem a koraszülöttek későbbi betegségében is jelentős javulás érhető el ezzel a technikával.

Az állandó kontaktus – ami nagyjából napi 18 órát jelent, és amiből az apák is vállalhatnak magukra – emellett segíti az agyi fejlődést. A kenguruban hordott babák nyugodtabbak, jobban is alszanak a kutatások szerint. 

Antin Ehi, egy 40 éves lagosi anya, akinek áprilisban idő előtt született a lánya, örömmel fogadta a lehetőséget, hogy ilyen közel legyen a babájához, aki az Ehi nevet kapta.. A lagoszi Anya- és Gyermekgondozási Központ munkatársainak segítségével Antin Ehi megtanulta újszülött lányát a mellkasához rögzíteni egy vászonnal, amint az állapota stabilizálódott.

„Soha nem hallottam igazán ilyesmiről, amíg nem kerültem ebbe a helyzetbe” – mondta a nő a BBC-nek. „És őszintén szólva, nagyszerű élmény volt. Rendszerint felvettem egy hálóinget és az alá tettük be a babát, hogy érezze a testmeleget. Vicces volt, de nagyon kellemes érzés is. Egész nap elvan itt. Ha egyszer a mellkasodra helyezed őket, megnyugszanak. Nem zavarnak. Csak teljesen ellazulnak.”

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást