A bogotai kórházba, ahol a módszert először bevezették, évente körülbelül 11 000 csecsemőt szállítottak. Sajnos igen magas volt a halálozási arány ezen újszülöttek körében.
Annak érdekében, hogy enyhítsék az inkubátorok iránt felmerülő sokszoros igényt, amit a kórházban nem tudtak mindig kielégíteni, az orvosok azt javasolták, hogy az alacsony születési súlyú csecsemők anyái folyamatosan létesítsenek bőrkontaktust a csecsemőkkel. Az így gondozott csecsemők halálozási aránya alacsonyabbnak tűnt, és a személyzet a legkritikusabban beteg csecsemőkre is koncentrálni tudott.
A mai napig népszerű módszer
Amikor az eredményeket 1983-ban közzétették, azonnal felkeltették a nemzetközi figyelmet, és az ENSZ Gyermekalapja (Unicef) széles körben népszerűsítette az eljárást. Kezdetben aggodalmak merültek fel a vizsgálat robusztussága és a halálozási adatok rögzítésének módja miatt. A későbbi kutatások szerte a világon alátámasztották ezeket a kezdeti eredményeket. Olvass még a témában
Miután a világ különböző országaiban elfogadták és használni kezdték, a tudomány még többet tudott meg a kenguruzás lehetséges előnyeiről. Számos vizsgálat mutatott rá, hogy nem csak a halálozási arányban, hanem a koraszülöttek későbbi betegségében is jelentős javulás érhető el ezzel a technikával.