Anya
Anyám rákos lett, amikor tízéves voltam. Nagyon rosszul volt, már nem evett és nem is kommunikált. Minden nap látogattuk a kórházban apával, de tudtuk, hogy bármikor jöhet a telefon, hogy meghalt.
Egyik nap viszont ő hívott, vidám volt, még azt is mondta, hogy éhes! Azonnal autóba ültünk és végig arra gondoltam, hogy mekkora csoda ez, hogy végül legyőzi a betegségét. Mire beértünk, halott volt, elköszönni sem tudtam tőle. Nem értettem, hogy lehetett ilyen jól az egyik percben és halott egy óra múlva. Az ápolónők elmondták, ez gyakori eset, hogy a beteg a halála előtt felélénkül. Azóta sem tudtam túltenni magam ezen.
