A halál pillanata
A muszlim vallás úgy vélekedik, hogy amikor az ember meghal, egy angyal jön érte, akinek látványa annak függvényében megnyugtató vagy rémisztő, hogy jó ember volt-e a haldokló vagy rossz.
A keresztény vallásban utalások vannak arra, hogy a halál pillanatában angyal jön a lélekért. A keresztény vallásnál annyi a „könnyebbség”, hogy ott van az utolsó kenet és előtte a gyónás, mely arra hivatott, hogy lelki nyugalomban lépje át az ember lelke az élet és halál mezsgyéjét. Az, hogy egy ember megszabaduljon lelkét nyomasztó terheitől a halál előtt, csak annyit jelent: itt hagyni a lelki fájdalmat, abban a világban, amiben szerezte azt.
A keresztény vallásban utalások vannak arra, hogy a halál pillanatában angyal jön a lélekért. A keresztény vallásnál annyi a „könnyebbség”, hogy ott van az utolsó kenet és előtte a gyónás, mely arra hivatott, hogy lelki nyugalomban lépje át az ember lelke az élet és halál mezsgyéjét. Az, hogy egy ember megszabaduljon lelkét nyomasztó terheitől a halál előtt, csak annyit jelent: itt hagyni a lelki fájdalmat, abban a világban, amiben szerezte azt.
Harmóniában meghalni, de miért?
Vannak olyan feltételezések, miszerint a halál pillanatában – illetve az azt megelőző rövid időszakban – megélt lelki nyugalom vagy feldúltság rögzül az utolsó élettel töltött pillanatban. Ezt a „lelki” érzést viszi magával a lélek. A túlvilágon pedig ettől a rossz érzéstől, „rezgéstől” kell megtisztulnia, mely lelki szenvedésekkel jár – ezt nevezhetik talán purgatóriumnak.
Természetesen, ha valaki boldogan, egy „magasabb fokú” rezgéssel hal meg, a túlvilágot mennyországnak érzékeli, ha lelki szenvedésben hal meg, akkor pedig pokolnak.
Természetesen, ha valaki boldogan, egy „magasabb fokú” rezgéssel hal meg, a túlvilágot mennyországnak érzékeli, ha lelki szenvedésben hal meg, akkor pedig pokolnak.
Olvass még a témában
A halálfélelem
A legősibb félelem, szinte minden pszichológiai problémához köze van: vagy konkrétan, vagy arra visszavezethetően, vagy érintőlegesen. Ilyen például a pánikroham is. A halálfélelemtől megszabadulni ebben a kultúrában, amiben élünk, szinte lehetetlen. Minden embert előbb-utóbb „elkapja” egy kanyarra ez a rettenetes érzés.
Érdekes, hogy nagy traumák után szokott olyan előfordulni – ritkán – , hogy az ember nem retteg, onnantól kezdve sokkal kevesebb dologtól fél, elmúlik a halálfélelem. Ez egy igen felszabadult, végtelenül nyugalmas, boldog érzés. A pszichológusoknak törekedniük kellene arra, hogy ezt az érzést mindenki megtapasztalja – leginkább a lelki beteg emberek.
Érdekes, hogy nagy traumák után szokott olyan előfordulni – ritkán – , hogy az ember nem retteg, onnantól kezdve sokkal kevesebb dologtól fél, elmúlik a halálfélelem. Ez egy igen felszabadult, végtelenül nyugalmas, boldog érzés. A pszichológusoknak törekedniük kellene arra, hogy ezt az érzést mindenki megtapasztalja – leginkább a lelki beteg emberek.
A cikk folytatódik, lapozz!