Miért nincs bűntudatom?
Sokáig éreztem bűntudatot, ha nem volt tele a naptáram, ha nem tanultam valami újat, ha csak „voltam”. De egy idő után rájöttem: a produktivitás nem egyenlő az értékkel. Az értékem nem attól függ, hány órát dolgozom vagy hány projektet viszek párhuzamosan. Ember vagyok, nem gép. És mint minden ember, néha lelassulok, hibázom, megpihenek – és ettől nem vagyok kevesebb.
Sőt, most kezdem igazán megismerni önmagamat. Amióta le mertem venni a „mindig teljesítő” álarcot, valódi kapcsolatokat tudok építeni – más nőkkel, akik szintén fáradtak, néha elveszettek, de legalább őszinték. A girlboss kultúra sokáig elhitette velem, hogy egyedül vagyok a kimerültségemmel. Most már tudom, hogy nem így van.
A legnagyobb bátorság ma talán épp az, ha valaki mer nem pörögni. Ha ki meri mondani: ma semmi kedvem hatékonynak lenni, és ez rendben van. Mert nem vagyok „projekt”, amit fejleszteni kell, hanem egy ember, akinek joga van a nyugalomhoz. Olvass még a témában
Ha valóban egyenlőségre és önazonosságra törekszünk, akkor nem új elvárásokat kell gyártani a régiek helyett, hanem szabadságot kell adni a választásra. Hogy lehessünk ambiciózusak, ha akarunk, de lehessünk fáradtak is, anélkül, hogy emiatt értéktelenebbnek éreznénk magunkat.
