Jelenleg Magyarországon nem létezik egységes, minden intézményre vonatkozó szülészeti protokoll, így fordulhat elő, hogy míg van olyan kórház, ahol a vízben szülés is megvalósulhat, addig más helyeken már a vajúdás alatt a hátára fektetik a kismamát, és még egy pohár vizet sem ihat. Így fordulhat elő, hogy míg bizonyos kórházakban a terminus betöltése után csak indokolt esetben indítják be a szülést, és megvárják a nemzetközi szakmai ajánlások szerinti két hetet – hiszen addig csak terminustúllépésről van szó, valódi túlhordásról a két hét letelte után beszélünk –, addig más helyeken már a terminus napján, vagy még előbb befektetnek, és beavatkoznak.
Könnyen belátható, hogy elsősorban az eltérő szemlélet lehet az oka, hogy míg az egyik kórházban bőven 50% feletti a császármetszések aránya, addig a másikban 20% alatti – nemzetközi ajánlások szerint 15-19% lenne a ténylegesen szükséges.
Ugyanakkor gyakran a szüléshez való hozzáállás egy adott intézményen belül sem egységes, az épp ügyeletben lévő – vagy fogadott – szakszemélyzet szemléletén múlik.
A hálapénz virágzása pedig csak tovább bonyolítja az egyébként is kusza rendszert, holott a szülésre készülő nőknek kiszámíthatóságra, biztonságra és emberi bánásmódra lenne szüksége. Utóbbi hiányára hívja fel a figyelmet a Másállapotot a szülészetben! Mozgalom videója, mely rávilágít, hogy míg az állatkertekben maximálisan odafigyelnek arra, hogy a gorilla mama a szülés után zavartalanul együtt lehessen kicsinyével, addig ez a Magyarországon szülő nők számára teljesen esetleges. Olvass még a témában
