Volt idő, amikor a külön hálószoba volt az alapvetés
Az együtt alvás normája és elfogadottsága egyébként egyáltalán nem volt magától értetődő, valójában a szükség hozta szokásba. Régen az emberek – hacsak nem magasabb társadalmi osztályba tartoztak – eleve képtelenek voltak megoldani a külön hálószoba kérdését, hiszen gyakran egy helyiségből állt az otthonuk.
Az egész család együtt aludt egyetlen nagy ágyban, ez volt az elterjedt. Egészen a 19. század közepéig megmaradt ez a szokás. Ekkor s higiéniai okokból és a nők függetlenségi törekvései miatt lassan mindenki szétcuccolt a saját hálójába. Később a női hálószoba már nem az önállóság jele volt, sokkal inkább egyfajta rideg és régimódi különcködésé, így a párok újra egy ágyban kötöttek ki. Mára az számít furcsának, ha egy pár tagjai külön alszanak.
Mindenesetre ahol problémát jelent a közös hálószoba és folytonos vitákhoz vezet a lámpaoltás ideje, a sötétítés, hőmérséklet kérdése, a kislámpa, aromagyertya használata vagy a másik horkolása, ott szakértők véleménye szerint valóban jobb megfontolni a különalvást. Fontos viszont jelezni a másiknak, hogy nem eltávolodni szeretnénk tőle, épp csak nyugodtan aludni. Olvass még a témában
„Egy biztos hátteret, egy otthont, ahova hazatérhetek” – Férfiakat kérdeztünk, mit várnak a szerelemben
5 figyelmeztető jel, hogy anyósodék nem kedvelnek téged igazán
Megszegtem egy szabályt és csókolóztam: 10 dolog, ami a legutóbbi swinger-bulinkon történt
„Azért dobott, mert álmában nem segítettem neki”- A legképtelenebb szakítási indokok
