Igazad lett, a színészet is része maradt az életednek.
Azért ez egy egészen más műfaj, mint a gyerekszínház vagy a drámatagozat: sokkal gyorsabb, pörgősebb. Eleinte nagyon izgultam, idővel azonban belerázódtam: megismertem a kollégákat, összekovácsolódott a csapat.
A szemműtét egy gyors döntés eredménye volt?
Valójában a lézeres szemműtét már régi vágyam volt, csak épp szerettem volna várni a megfelelő pillanatra. Már általános iskolában mindig az első padsorba ültettek, mert látták a tanárok, hogy nem látok jól. Nagyon utáltam. Onnan kezdve lassan, de folyamatosan romlott a szemem. A vége egy mínusz 3-as és egy mínusz 2,5-ös dioptriára állt be. A szemüveg mindig nagyon zavart, én is pont olyan eleven és féktelen akartam lenni, mint a kortársaim. Focizás közben például jó sok szemüveget szétfejeltem, aminek egyszer az lett a vége, hogy a szemüveglencse szilánkja belevágott az arcomba. Ezek után már nem voltam olyan bátor. Utáltam, hogy a szemüveg korlátokat állít.
Emlékszem, később, amikor elkezdtem castingokra járni, megkérdezték tőlem, hogy miért bámulom a földet. Azt hitték, zavarban vagyok, pedig csak a lábam volt az első biztos pont, amit tökéletesen láttam. Olvass még a témában
Később a kontaktlencsét is kipróbáltam, de két év után nagyon meguntam a sok macerát: mindennap berakni, kivenni, hamar elfáradtak, kiszáradtak a szemeim, nem láttam rendesen. Amikor fesztiválozni mentem, mindig nálam volt egy hasitasi, hiszen a kontaktlencse folyadék nem maradhat otthon.
