A gyásznak sok arca van
Éreztem ürességet, bánatot, dühöt, csalódottságot, de éreztem az életörömöt, a hálát azért, hogy legalább volt mit elveszítenem. Volt, hogy a zuhany alatt sírtam, volt, hogy a hegyoldalakat járva kerestem nyugalmat, és volt, hogy fülsüketítő zenére táncolva ünnepeltem az életet, ami egyszer elkerülhetetlenül véget ér.
A veszteségem mindannyiszor éppen olyan valódi volt, a fájdalmam soha nem lett értéktelenebb, és ez segített még inkább megtanulni, hogy ne ítélkezzek mások felett, a tetteik, a döntéseik felett, hiszen nem tudom, mire és miért reagálnak éppen.
