Az anyukáknak mindenki előszeretettel osztja az észt, de vannak dolgok, amikre érdemes odafigyelni.
A sapka
Az egyéves fiam utálta a sapkát: ordított és lekapta a fejéről amikor ráadtam, pedig már ősz volt. Nem tudtam mit tenni, nem viselte el magán. A boltban hallottam, hogy két idős nő összesúg a hátam mögött, hogy milyen anya vagyok, hogy még sapkát sem adok a gyerekre, én pedig beszóltam nekik, hogy senki nem kíváncsi a véleményükre. Egyikük mondta, hogy adjak rá áll alatt megkötős sapkát, amit nem tud lekapni magáról, de én dühösen faképnél hagytam őket. A fiam másnapra kapott egy olyan középfül-gyulladást, hogy egy hétig ordított a fájdalomtól, utána pedig már – csodák csodája – el tudta viselni magán a satyit. Olvass még a témában
40-hez közel az élet nem lesz könnyebb, csak megtanulod, mi éri meg az energiádat
Az iskolakezdés megmutatja, mennyi helyen kellene egyszerre „jó anyának” lennem – és hány helyen nem vagyok az
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
„Nem bámulja meg a nőket és elviszi a gyereket edzésre!” Van egy rossz hírem, egy kapcsolatban ennek a minimumnak kellene lennie
A vállalás
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
