Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomA favorit
Hárman vagyunk testvérek. A nővérem és én nagymamánkra ütöttünk, sötét hajjal és szemmel. Az öcsénk olyan, mint a szüleink és a család többi tagja: szőke, kékszemű. Gondolom ez az oka annak, hogy csak őt szerették, illetve mert eleve fiút akartak. Ez nem túlzás, az egész család az angyali kisfiút favorizálta, aki ennek megfelelően egy elkényeztetett, kötekedős, elviselhetetlen despota lett. Én és a nővérem egy karácsonyi ünnepség alatt döntöttünk úgy, hogy nekünk erre nincs többé szükségünk, amikor az öcsénk mindenkitől kapott egy rakás ajándékot, nekünk pedig senki nem vett semmit. Egy kis szelet csokival is boldogok lettünk volna, főleg, hogy mind a ketten egy vagyont költöttünk az ajándékokra. Ma már csak nevetünk az egészen, de akkor nagyon fájt.
A verda
Amikor a bátyám annak ellenére vitte el a kocsimat, hogy kifejezetten megtiltottam neki. Természetesen totálkárosra is törte, neki nem esett baja. Az egész család az ő csodás megmenekülését ünnepelte és amikor felhoztam, hogy az én vadiúj autóm kuka, akkor még én voltam az „érzéketlen.” Akkor köszöntem el tőlük végleg. Egyszer üzent ismerőssel az egyik nagynéném, hogy bátyám „bajban van” (elkövetett valamit és elkapták a rendőrök) és „szüksége van rám”, de válaszra sem méltattam.
Olvass még a témában
Választás
Amikor azt mondták, válasszak, hogy vagy ők - a családom, akiktől nem kaptam semmit traumákon kívül - vagy a barátom, aki azóta már a férjem, gyermekeim apja és legnagyobb támaszom. Nem hezitáltam.
A cikk folytatódik, lapozz!
