A nők nemcsak a port, hanem a férfi emlékét is ki akarják irtani a lakásból – első sorban lelkükből. A nők nagy része ilyenkor többször átrendezi a lakást, lecseréli a függönyt, az ágyneműt. Saját képükre alakítanak mindent, akár még lakásfelújításba is kezdenek – ha van elég pénzük.
Ez ösztönös, benne van a női génekben, olyasmi, mint a terhesség időszakába a ,,fészekrakó” időszak. Az otthont aktuálisan alakítja az igényeknek megfelelően, funkcionálisra. Amikor a férfi kilép az életéből akkor is ezt teszi. Többet sírnak a magányos nők, mint amennyi könnyet ejtett Antigoné. Ezután jön az, hogy frizurát váltanak, lecserélik a fehérnemű garnitúrájukat. Külsőségekkel kényszerítik magukat arra, hogy belül megtörténjen a lelki nagytakarítás.
Sok férfi vágyik vissza ,,megújult” társához, az újjászületett nő elvarázsolja őket. A békülés szándékával rendelkező férfiaknak azt ajánlom, hogy ilyenkor legyenek nagyon türelmesek, hagyják őket ,,élni” kicsit. Mivel a nőben alapvetően erős a kötődés, így esélyes, hogy egy türelmes, megértő férfit szívesen visszafogadnak, amint köddé válik bennük a düh.