Egy jó munkát nem elég megszerezni, meg is kell tartani. Nem csak a főnökök azok, akik megkeseríthetik a minden napjaidat, hiszen a kollegáid azok, akikkel nap, mint nap kontaktusba kerülsz. Ne rontsd el a jó kapcsolatot!
A köszönés elhagyása
Alapvető illemszabály, mégis sokan elfelejtkeznek a köszönésről érkezéskor és távozáskor egyaránt. Persze nem kell mindenkihez egyesével odamenni és minden jót kívánni, de az a minimum, hogy hangosan és érthetően köszönsz, amikor megjelensz, és amikor távozol.
Ennek elhagyása rossz fényt vet rád, illetlennek mutat be, ráadásul így elszalaszthatsz néhány fontos információt is, hiszen lehet, hogy az iroda másik végében észre sem veszik, hogy elmentél, pedig valami lényegeset akartak közölni veled még a nap folyamán.
Gúnyos megjegyzések
Ha műszakváltásban dolgozol, akkor aligha ronthatsz többet a megítéléseden, mintha minden egyes váltásnál mosolyogva integetsz az érkezőknek, közölvén, hogy milyen rossz nekik, amiért csak most kezdenek, pedig ti már rég végeztetek.
Akadnak, akikkel lehet ily módon viccelődni, de akkor egyrészt szó nélkül kell tűrnöd, amikor fordított helyzetben ők is így viselkednek, másrészt pedig észre kell venned, ha a poén már egyáltalán nem vicces, sokkal inkább bántó és idegesítő.
Szó nélküli kölcsönvétel
Egy irodában a legtöbbször akadnak közös használati tárgyak, amiket mindenki engedélykérés nélkül használhat, ám ennek ellenére is érdemes szólnod, ha nagyon sokáig lefoglalsz egy berendezést. Pl. ha több könyvnyi anyagot kell kinyomtatnod, akkor nyilvánvalóan illendő megkérdezned, hogy másnak nincs-e szüksége a nyomtatóra, hiszen a te feladatod órákat is igénybe vehet. Az ilyen helyzetek felülírják a közös használatról szóló alapszabályt.
Ha pedig véletlenül valami elfogyott, akkor eszedbe se jusson szó nélkül elvenni mások használati tárgyait, még akkor sem, ha egyébként azok is közösek. Sosem tudhatod, hogy az eredeti tulajdonos nem számolta-e már le a szükséges papírmennyiséget, nem válogatta-e ki a hibás nyomtatványokat, amikbe ha belerondítasz, komoly feszültséget generálhatsz.
Állandó okoskodás
Az okoskodás mindenkoron idegesítő, de kiemelten az akkor, ha még csak nem rég kerültél a munkahelyre. Nincs értelme fennhangon hasonlítgatni, hogy „bezzeg az előző munkahelyemen”, hiszen bármi is a helyzet, már nem dolgozol ott, hanem új helyen kell bizonyítanod.
Természetesen tehetsz javaslatokat a jobb körülmények kialakításához, de ha a jelenlegi munkahelyeden másként működnek a dolgok és bizonyos szokások berögzültek, akkor azt el kell fogadnod. Neked kell alkalmazkodnod az új körülményekhez és nem szabad elvárnod, hogy mások tegyék meg ugyanezt, mert így rengeteg rossz véleményt szerezhetsz, sőt, akár ki is rúghatnak.
Saját időbeosztás
Időnként úgy alakul a munka, hogy szükséges a túlórázás, sőt, az is megeshet, hogy olyan feladatot rónak ki rátok, amikor minden perc számít. Előfordulhat, hogy már unod az egészet, de biztos lehetsz abban is, hogy a többiek ugyanígy vannak ezzel, tehát nem szerzel jó pontot, ha elnyújtod az ebédszünetet, vagy állandóan percre pontosan távozol, hiszen a munkaidőt nem vagy hajlandó megnyújtani, csakis rövidíteni.
Ez nyilvánvalóan rossz fényt vet rá, a munkaadó és a kollégák szemszögéből egyaránt. Csapatmunka esetén mindenkinek egyformán ki kell vennie a részét a feladatokból, s ebbe nem fér bele a pár perces késés sem.
Állandó figyelemelterelés
Kevésbé megfeszített munkatempónál jól jön egy kis cseverészés, de nem úgy, hogy az iroda másik felébe magyarázol, vagy órákon keresztül, hangosan telefonálsz. Ha csak egy valakit zavar a beszélgetés, akkor máris megszakítod az ő kis jól bevált morálját, ami egyértelműen helytelen, hiszen alapvetően mindenki dolgozni jár a munkahelyre, nem pedig pletykálkodni.
Nem arról van szó, hogy egy hang nélkül kell ücsörögnöd egész nap, kizárólag a munkádra koncentrálva, de illik úgy viselkedni, hogy azzal ne zavarj senkit. Nem biztos, hogy munkaidőben bárki kíváncsi a legújabb problémádra, vagy arra, hogy milyen cipőt vettél, sokan szeretnek kizárólag arra koncentrálni, amit éppen csinálnak, s az ilyen csevejeket inkább megtartják a szünetre.
Állandó elégedetlenkedés
Ez már önmagában is idegesítő, csak ront a helyzeten, ha az egészet a munkára vetíted ki. Mindegy, hogy a probléma valós, vagy képzelt, a gondjaid kifejezésének megvan a maga ideje és helye. Szólhatsz a főnöködnek, vagy az illetékesnek, de annak semmi értelme, hogy a kollégáidat fellázítsd, vagy egyszerűen csak idegesítsd őket naphosszat, amiért rövid a szünet, vagy már két napja nem töltötték fel az automatát.
Felnőtt vagy, a problémáidat egyedül, önállóan kell megoldanod, nem pedig a munkatársak bevonásával, már csak azért is, mert te pályáztad meg a munkahelyet, te fogadtad el a körülményeket és a feltételeket. Ha ezek oly mértékben megváltoztak, hogy az számodra már nem megfelelő, akkor keress másik lehetőséget az állandó elégedetlenkedés helyett.
