Én nem tudom, ki hogy van vele, de nekem például, az első gyermekemet várva, a szülési tervem a következőből áll: bemegyek terhesen, kijövök a gyerekkel, és közben valahogy mindketten életben maradunk.
Az, hogy boldog boldogtalan kéretlenül elkezd felvilágosítani arról, hogy mit csináltassak vagy ne csináltassak a gátammal vagy a placentámmal, egyrészt csak még jobban összezavar, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy meg akarom beszélni ezeket.
Persze, biztos vannak olyan dolgok, amikről egy olyan nő, aki már átélte ezt az egészet, sokkal többet tud, de ha valamiben elbizonytalanodok, akkor majd kérdezek. Addig kösz, de nem érzem az igényt, hogy megvitassuk a méhem dőlésszögét.
