Kétrészes cikksorozatunk első részében hét olyan tévhitet oszlatunk el, amelynek valótlansága általában meglepetésként éri a kismamákat, amikor „éles helyzetre” kerül sor. Lássuk, mi a helyzet a magzatvízzel, az epidurális érzéstelenítéssel és a szülés közben jelentkező egyéb ingerekkel!
A magzatvíz nem ünnepélyes loccsanással landol a lábadnál
A filmekből úgy tűnhet, hogy amikor „elmegy a magzatvíz”, azaz a magzatburok megreped, olyan, mintha folyadékkal telt lufi pukkanna szét a betonon.
Ne számíts ilyen „bombára” a lábad között, hiszen a legtöbb nőnél lassú, fokozatos csordogálásról van szó – mintha önkéntelenül egyszerűen bepisilnél. Természetesen a legkevésbé se szégyelld magad a dolog miatt, ez így van rendjén!
Nem biztos, hogy egyszerre elfolyik mind
A drámai „elfolyt a magzatvizem!” kifejezés mintha arra utalna, hogy egyszeri, jól körülhatárolható folyamatról lenne szó, mely élesen elválasztja a várandósság idejét a szülés kezdetétől.
Valójában viszont lehet, hogy néhány órás szünetekkel távozik a szervezetedből a babát körülvevő folyadék, így egész akár több mint egy napig extra méretű inkontinencia betétre lesz szükséged. Nyugi, meg lehet szokni – a másodiknál már talán meg sem fog kottyanni.
Az orvos megrepesztheti a magzatburkot
Amennyiben nem akar magától elfolyni a magzatvized, pedig ideje volna megindulnia a szülésnek, az orvos egy extrahosszú, kampószerű eszközzel óvatosan megrepeszti a burkot, hogy a folyadék távozzon.
Ez nem fog fájni neked, és természetesen a magzatra sem ártalmas – viszont a kismamák azt mondják, hogy ha fizikailag nem is, de lelkileg valamennyire kellemetlen.
Nem rohan veled szirénázó mentő a kórházba, amikor elfolyik a magzatvized
Ugyancsak közismert filmjelenet, hogy a hatalmas pocakját szorongató kismama máris visítani kezd a fájdalomtól, amint a földön landol a magzatvize, s azonnal szirénázó mentőautó érkezik érte.
A folyamat azonban ennél jóval lassúbb a valóságban: a burok megrepedésétől számítva órák választhatnak el attól, hogy a kebledre öleld a kisbabádat – sőt, akár egy egész nap is. Amennyiben viszont 24 órán belül nem indul meg a szülés, az orvosok gyógyszerekkel fogják megindítani.
A fájások a legrosszabbak
Ésszerűnek tűnik, hogy a csemete kinyomása legyen a szülés legkellemetlenebb része (görögdinnyét a citromnyi lyukon, ugye…), a legtöbb kismama számára mégis az azt megelőző méhösszehúzódások a legszörnyűbbek.
Ezek menstruációs görcs mintájára kezdődnek, s sokan meg is állapítják, hogy nem is olyan vészesek. Utána viszont mintha apró manókezek szorítanák teljes erőből a derekad és a hasad. Jó hír, hogy ehhez képest a nyomás talán már nem is olyan nagy cucc.
Az epidurális érzéstelenítés olyan, mintha be lennél szívva
A szülésen túlesett nők egyöntetűen állítják, hogy egyáltalán nem fáj, amikor az aneszteziológus beleszúrja a hatalmas tűt a gerincbe. A borzalmas agónia perceken belül eltűnik, s egyfajta édes bágyadtság lép a helyére, elzsibbasztva az egész hasat és derekat.
Előfordulhat, hogy hamarosan ünnepélyes mosoly kíséretében jelented majd be, hogy „nem érzem a fenekemet”, szerelmet vallasz az élményért a dokinak, a kisded születése után pedig olyan mély álomba merülsz, hogy csak na.
Előfordulhat, hogy vécére kell menned közben
Nem éppen pisilni. Csakhogy nem mehetsz ki. Az erős altesti nyomás, illetve a bébi súlyának hatására természetes reakció a szervezetedtől, hogy meg akar szabadulni a bélben lévő salakanyagoktól is.
Igaz, hogy a nyomás a legtöbbek számára csupán „kellemetlen” a tágulást kísérő fájásokhoz képest, de a székelési inger annyi kismamában kelt szégyenérzetet, hogy mégis ezt látják a szülés legborzasztóbb részének. Ne aggódj: semmi olyat nem tudsz tenni a szülőágyon, amit ne láttak volna már az egészségügyi dolgozók…
A következő részből megtudod majd, hogy milyen szerepe lehet a vákuumnak a szülésben, mi a helyzet a méhlepénnyel, és miért lehet szükség öltésekre…
VIDEO Halak csillagjegyűként ezekre számíthatsz párkapcsolatban a többi csillagjegytől
