Sok ezzel a rengeteg hírrel kelni és feküdni, sok minden nap szembesülni a rengeteg szörnyűséggel, balesettel, gyilkossággal, betegséggel, ami a világban van.
Ezek mind megvoltak eddig is, de nem feltétlenül jó, hogy velem vannak azokban a percekben is, amikor magamra kellene figyelnem. Persze, dönthetek úgy, hogy lekapcsolom magam a világhálóról egy kis időre, de ettől nem leszek máris teljesen elveszett?
Megfelelési kényszer
A túl sok információ azt is magával hordozza, hogy mások inspiráló történetei helyett azzal szembesülünk, hogy mi nem tartunk ott, ahol szeretnénk.
Nem vagyunk elég okosak, szépek, nem dolgozunk elég magas pozícióban, nincs lehetőségünk annyit utazni, nincs pénzünk, nincs családunk és mások sikerei úton, útfélen a szemünk elé kerülnek. Ilyenkor hiába gondolok bele józan ésszel, hogy mindenkinek számtalan problémája van, egyszerűen csak azt ossza meg a világgal, amire büszke, és amitől boldog, mégsem vigasztal. Pedig könnyen lehet, hogy másnak én okozok szorongást, anélkül, hogy tudnék róla.
