Az élet néha döbbenetesebb jeleneteket rendez, mint amit a legelborultabb forgatókönyv-írók álmodni tudnának. Az alábbi dokumentumfilmek akkor is hátborzongatóak lennének, ha a képzelet szülte volna őket, de tudva, hogy amit látsz, valóság, még hajmeresztőbbek lesznek.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 Özönvíz előtt (Before the Flood)
A 2016-os dokumentumfilmben nincs erőszak, nincs gyilkosság, nincs összeesküvés, még csak véres jelenetek vagy bűncselekmény sem, mégis könnyen lehet, hogy okoz majd néhány álmatlan éjszakát.
2/5 Az Imposztor (The Imposter)
1994. június 13-án a 13 éves Nicholas Barclay nyom nélkül tűnik el Texasból. Családja ekkor kezdi el átélni minden szülő rémálmát, de arra valószínűleg ők sem számítanak, ami három évvel később történik: a rendőrség talál egy 16 éves fiút Spanyolországban, aki állítja, ő a Barclay család elveszett gyereke.
A szülők boldogsága leírhatatlan, de hamarosan kiderül: valami nem illik a képbe. A nyomasztó kérdések sorát – Mi történt Nicholas-szal az elmúlt években?
Hol volt? Hogyan került Spanyolországba? Hogyan tud majd visszailleszkedni a családjába? – egyre sötétebb gyanúk szaporítják.
Mi van akkor, ha a 16 éves fiú nem az, akinek mondja magát? De akkor ki alszik Nicholas ágyában?
Bart Layton rendező dokumentumfilmje folyamatosan feszegeti a műfaj határait azzal, hogy újrajátszott beszélgetéseket és eseményeket illeszt a történetbe, így a néző végig úgy érezheti, mintha egy thrillert nézne. Az Imposztor biztosan próbára teszi az ítélőképességedet, és a film végére elgondolkodsz majd azon, hogy vajon tényleg egyféle igazság van-e, és ha van is, van-e esélyünk megismerni azt.
A 2012-es dán-norvég-angol dokumentumfilm finoman szólva is érdekes filmes kísérlet. A film készítői egykori gyilkosokat, köztük az indonéz félkatonai vezetőt, Anwar Congót kérték fel, hogy újrajátsszák életüket az általuk kedvelt amerikai filmek stílusában.
Anwarék részletesen újrajátsszák a bűneiket büszkén, megvitatván a díszletek, jelmezek, pirotechnika részleteit, mintegy természetessé véve a témát, ami sokszor egész tömegek elpusztítását, népcsoportok ellen irányuló, felfoghatatlan brutalitást és agressziót jelentett.
Ám ahogy a filmes erőszak összecsúszik a valóságossal, Anwar büszkeségét is megingatja a bűntudat. A 115 perces film nem csak a székbe szögezi a nézőt, de biztos, hogy sokáig gondolkodsz még azon, mire is képes az emberi faj, és mi történne, ha egyszer csak mi is egy őrült gyilkos irányítása alatt találnánk magunkat.