Sok svéd kislány álmodozik arról, hogy majd egyszer, egy decemberi napon ő lesz Szent Luca. Piros szalaggal átkötött, hosszú, fehér ruhát fog viselni, a fején vörösáfonyából font koszorú lesz, és ő halad majd gyertyákkal a menet élén.
A Luca-ünnepre már napkeltekor elkezdődik a készülődés. Luca és kísérői hagyományos viseletbe öltöznek. A svéd Luca fején égő gyertyákkal díszített koszorú van. Nyomában mennek szolgái, a Csillagfiak. A sor végén mézeskalácsemberek és jótékony házi manók ballagnak, lámpással a kezükben.
Az éneklés után Luca szokás szerint reggelit osztogat: sáfránnyal fűszerezett süteményt, mézeskalácsot és glöggöt, a jellegzetes, gyümölcs tartalmú forralt bort. December 13. reggelén Svédországban sokfelé indulnak útnak gyertyákkal és lámpásokkal világító menetek. A menet résztvevői Lucáról szóló dalokat énekelnek. Az ország Lucáját hivatalosan szépségkirálynő-verseny keretében választják meg Stockholmban. A koronázási ünnepség színhelye a stockholmi szabadtéri múzeum. Luca napjának megünneplése Svédországban régi hagyomány, de már Dániában, Finnországban és Norvégiában is elterjedt. A svéd családokban már reggel elkezdődik az ünneplés. A legnagyobb vagy az egyetlen lánygyermek fehér ruhába öltözik, derekára piros szalagot köt, és gyertyát vesz a kezébe. Ha még kicsi, elektromos gyertyát kap. Ő lesz Luca, a fény istennője. Az óvodákban és az iskolákban, sőt, még a munkahelyeken is különleges napnak számít ez. Olvass még a témában
A Luca-ünnep és a hozzá kapcsolódó szokások örömöt és világosságot hoznak az év utolsó hónapjának sötét napjaiba. Ez a szokás a 18. században terjedt el. A középkorban Szent Luca napján értek véget a mezőgazdasági munkák, és ekkor vette kezdetét a karácsonyi böjt. Régen ezen a napon gonosz lények, trollok és ördögök garázdálkodtak az utcákon, ezért az emberek inkább otthon maradtak, a meleg szobában.
