December 13.: Szent Luca és a fény ünnepe

Egy szent nevéhez kapcsolódik, mégsem egyházi, inkább családi ünnep. Egyébként a világ sok más országában is kapcsolódnak különféle szokások ehhez a naphoz. A magyar népszokások közül mindenképpen ide tartozik a lucázás, amikor fiúgyermekek apró ajándékok reményében házról házra járva kívánnak bő termést és sok jószágot a háziaknak.

Egy másik szokásra utal az ismert szóláshasonlat: Lassan készül, mint a Luca széke. Ennek a széknek az ülőkéje egy boszorkányszögnek is nevezett ötágú csillag. 13-án kezdik faragni, és karácsony másnapjáig kell elkészülnie, mégpedig úgy, hogy minden nap dolgoznak rajta valamennyit. Ha 26-án a templomban a legények felállnak erre a székre, megláthatják, hogy vannak-e boszorkányok a jelenlévők között.  

A svéd hagyomány  

Sok svéd kislány álmodozik arról, hogy majd egyszer, egy decemberi napon ő lesz Szent Luca. Piros szalaggal átkötött, hosszú, fehér ruhát fog viselni, a fején vörösáfonyából font koszorú lesz, és ő halad majd gyertyákkal a menet élén.   

A Luca-ünnepre már napkeltekor elkezdődik a készülődés. Luca és kísérői hagyományos viseletbe öltöznek. A svéd Luca fején égő gyertyákkal díszített koszorú van. Nyomában mennek szolgái, a Csillagfiak. A sor végén mézeskalácsemberek és jótékony házi manók ballagnak, lámpással a kezükben.

Az éneklés után Luca szokás szerint reggelit osztogat: sáfránnyal fűszerezett süteményt, mézeskalácsot és glöggöt, a jellegzetes, gyümölcs tartalmú forralt bort. December 13. reggelén Svédországban sokfelé indulnak útnak gyertyákkal és lámpásokkal világító menetek. A menet résztvevői Lucáról szóló dalokat énekelnek.  Az ország Lucáját hivatalosan szépségkirálynő-verseny keretében választják meg Stockholmban. A koronázási ünnepség színhelye a stockholmi szabadtéri múzeum.    Luca napjának megünneplése Svédországban régi hagyomány, de már Dániában, Finnországban és Norvégiában is elterjedt. A svéd családokban már reggel elkezdődik az ünneplés. A legnagyobb vagy az egyetlen lánygyermek fehér ruhába öltözik, derekára piros szalagot köt, és gyertyát vesz a kezébe. Ha még kicsi, elektromos gyertyát kap. Ő lesz Luca, a fény istennője. Az óvodákban és az iskolákban, sőt, még a munkahelyeken is különleges napnak számít ez.   

A Luca-ünnep és a hozzá kapcsolódó szokások örömöt és világosságot hoznak az év utolsó hónapjának sötét napjaiba. Ez a szokás a 18. században terjedt el. A középkorban Szent Luca napján értek véget a mezőgazdasági munkák, és ekkor vette kezdetét a karácsonyi böjt. Régen ezen a napon gonosz lények, trollok és ördögök garázdálkodtak az utcákon, ezért az emberek inkább otthon maradtak, a meleg szobában.   

A lussekatter  

A csak Luca napon kínált sütemény a lussekatter (jelentése: „Luca-cicák”) nevet viseli. Sárgás színét, illatát és ízét a belegyúrt sáfránytól kapja. A tésztából különböző formákat alakítanak ki, de általában s-alakúra sodorják, az s betű két hajlatába tesznek egy-egy szem mazsolát, majd megsütik.   

Ki volt Szent Luca?  

Szent Luca, azaz Santa Lucia az olaszországi Siracusában született a 3. században, egy gazdag családban. Különös lány volt: erős késztetést érzett arra, hogy titokban megkeresztelkedjen, és a katakombákat látogatta, hogy ennivalót vigyen a szegényeknek. A katakombákban sötét volt, és mivel a kezei élelemmel voltak tele, a fejére gyertyákkal megrakott koszorút tett. Fiatal lányként hozzá akarták adni egy pogány férfihoz, aki azonban beperelte, amikor megtudta, hogy a hozományát a szegényekre költötte.

Miután nemet mondott arra a bírói ítéletre, hogy áldozatot mutasson be a pogány isteneknek, kegyetlenül megkínozták, majd megölték. A velencei gondolások a mai napig éneklik a róla szóló „Santa Lucia“ című dalt. A legenda szerint még a mennyországból is a szegény gyerekeket akarja támogatni, ezért lehetőséget kapott, hogy egyszer egy évben visszatérjen a földre, és szétossza az ajándékait.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!