A gyermek számára a korai olvasmányélmények a legfontosabb tapasztalati forrásai a bontakozó írásbeliségnek. Azok a gyermekek, akiknek sokszor olvastak otthon, hamar megértik, hogy a nyomtatott szöveg jelentést hordoz, és viszonylag könnyen tanulnak meg olvasni, amikor iskolába kerülnek. Eközben a felnőttek néha azon vitatkoznak, hogy szabad-e meséket olvasni a gyermekeknek, hiszen a mesék brutálisak, kegyetlenek, félelmet keltenek.
Egy felnőtt szemével ez sokszor tényleg így van. A gyermeknek azonban egészen mást jelent a nagymamát felfaló farkas és a megmérgezett lány története vagy az erdőben, árván maradt testvérek kálváriája. Ezzel együtt persze szó sincs arról, hogy rémtörténeteket szabadna mesélni a gyermekeinknek. Szerencsére a hazai, kortárs gyermekirodalomban is bőven találunk a legkisebbek számára megfelelő meséket.
2/4 Mese a bennünket körülvevő Varázsfelhőről
A Varázsfelhő egy kicsit kilóg a hagyományos gyerekmesék sorából. A megszokottnál ugyanis sokkal nagyobb teret kap benne a spiritualitás és a realitás közötti párhuzam. A mesés történet, sok-sok színes rajzzal 12 fejezetben foglalkozik azzal a témával, miszerint nem csupán fizikai és biológiai lények vagyunk, hanem van lelkünk is.
De hol van ez? Mi a szerepe? És mi az energia? Mi mozgatja a világot? Ezekre a kérdésekre nem csak gyermekkorban keressük a választ, hanem felnőttként is gyakran eltöprengünk rajta.
A székely származású Tihanyi Edit a gyermekek nyelvén nyúlt a témához és hatalmas sikerrel. Nem csak a gyermekek körében.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!