Honnan merít ihletet a minták kialakításhoz?
Az életből. Szokták mondani, egy folyóba sem tudunk kétszer ugyanabba a vízbe lépni, így az ember élete is folyamatosan változik, más impulzusok érik, más dolgok foglalkoztatják, egyik-másik kisebb-nagyobb hangsúllyal. Én néptáncot is tanítok, ezért nálam a rózsás, nefelejcses, margarétás virágok jellemzőbbek. Szeretem a csipke finomságát, légiességét, könnyedségét, mely a tojás felületén ugyanilyen könnyűvé varázsolja a meszes héjat. Az életem egy része a néptánc, nyüzsgős, mozgalmas, függ a gyerektől, szülőtől, fenntartótól, többfüggős. A tojáscsipkézés az leülős, lenyugvós, csak a tojás és én, nincs befolyásoló tényező, csak a gondolataim.
Az pedig, hogy végül az ihlet honnan és hová irányul? Jó kérdés. Nekem ez a fajta tevékenység oda-vissza hat. Az elcsendesülés megoldást hoz a mozgékonyabb életemre, ami pedig ötleteket a termékeim megalkotásához.
Nálam a tojásozás sem csak a húsvétra hangolódásról szól, hiszen egész évben csipkézek. Vannak a hagyományos húsvéti tojások mellett strucctojásból ékszertartóim, két libatojásból szivecskék jubileumokra, alkalmakra összeállítva, hangulatmécsesek, úszómécsesek, angyalkák, csengettyűk, nyakláncok. Igyekszem ezt a tojásvilágot egész évre használhatóvá tenni.
