Nem csoda, hanem belső átrendeződés
A családállítás nem attól működik, hogy valaki „megoldja helyettem az életemet”, hanem attól, hogy én magam kezdek el rálátni a mintáimra. Hogy felismerem, mikor reagálok automatikusan, zsigerből, fájdalomból és mikor ismétlek valamit, ami már nem az enyém. (Persze, a valódi fejlődéshez sokszor nem elég maga a családállítás: az utána jövő önmunka – gyakran szakember bevonásával – ugyanolyan lényeges.)
Minden állítás után másképp figyelek magamra. Másképp hallgatom a lányom szavait, másképp reagálok a családom visszajelzéseire és sokszor magamra is gyengédebben tudok nézni. Ezek apró, szinte láthatatlan változások – de mégis újabb és újabb lökettel viszik előre az életemet.
Megtanultam türelmesnek lenni ezzel a folyamattal, mert nem lehet siettetni. Hagyni kell, hogy a felismerések beérjenek, mert a változás nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem lassan, finoman, belülről kifelé indul útjára. Olvass még a témában
Ráadásul egy családállítás sosem zárul le a foglalkozás végén. A hatása hetek, hónapok múlva is újra megjelenhet – egy álomban, egy beszélgetésben, egy hirtelen belénk hasító felismerésben vagy abban, ahogyan egy régi helyzetre már máshogyan, fájdalommentesen és teljes higgadtsággal, elfogadással reagálunk.
