A mágnes
Azt hittem az elköteleződés, a gyerekek és a tisztelet tartanak össze minket, de tévedtem. Igen, örök hűséget fogadtunk egymásnak a szeretteink előtt, de valljuk be, hányszor szegjük meg az ígéreteinket életünk során? Rengetegszer. A gyerekek? Már kirepültek és nincs szükségük ránk, így ők már szóba sem jönnek, mint összetartó erő. Kölcsönös tisztelet? Az évek során nem mondom, hogy ez elpárolgott, de finoman szólva átalakult, hiszen láttuk már egymást kicsinyesnek, gyerekesnek, mattrészegnek, hisztérikusnak és még minden másnak, ami minden, csak nem tiszteletreméltó. Viszont megértjük egymást félszavakból, egyetlen pillantásból. Bármi történik, előre tudjuk, mit gondol a másik és mi ugyanazt gondoljuk, ugyanazt érezzük. Mintha lenne köztünk egy láthatatlan erő, ami vonz minket egymáshoz és ez a vonzalom soha nem volt és soha nem is lesz meg senki mással. Ő az én mágnesem.
