Egy kis figyelmesség rengeteget számíthat
A legkedvesebb házigazdák szerintem nem azok, akik túletetik a vendéget, hanem akik megérzik, mikor jön el az a pont, hogy „elég”. Akik nem sértődnek meg, ha valaki nemet mond, hanem örülnek annak, hogy együtt lehetünk – bármennyit is eszik az, aki velük ül egy asztalnál.
Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak egy kicsit könnyebb lenne, ha elfogadnánk, felnőtt emberek képesek eldönteni, mikor és mennyit szeretnének enni. Ha pedig ezt tiszteletben tartjuk, azzal is valódi értéket adunk egymásnak, sőt, gyakran sokkal többet, mint „még egy falatot”.
