Amikor a megváltást hozó védőoltásról beszélünk, többnyire a kutatások eredményei kerülnek szóban. A szakértők azonban figyelmeztetnek: nem elég, ha megvan az ellenszer, az oltóanyagot még le is kell gyártani, és eljuttatni mindenhová, ahol szükséges lehet.
Egy új vakcina kifejlesztése hosszú folyamat. A 2014-2016-os nyugat-afrikai Ebola-járvány több mint 11 000 ember halálát okozta. A kanadai Közegészségügyi Ügynökség tudósai 2003 óta dolgoztak az rVSV-ZEBOV vakcinán, és csak az Ebola-járvány idején hajtották végre a vakcina klinikai kísérleteit. Ez 2016 novemberében sikeresen lezárult, és három évvel később, egy további, 15 000 emberrel folytatott próbavizsgálatot követően hagyták jóvá az oltóanyagot.
Hogyan zajlik a fejlesztés és gyártás?
Szakértők szerint egy teljesen új vakcina létrehozása és gyártása nemzeti vagy globális szinten, az összes többi vakcina gyártásának fenntartása mellett herkulesi törekvéssé válik.
„Olyan vírus elleni oltást készítünk, amelyre még soha nem készítettünk oltást, amit még soha nem engedélyeztettek, olyan platformokat használunk, amelyeket korábban nem használtunk széles körben”
– magyarázza Angela Rasmussen, a Columbia Egyetem Központjának virológusa a nehézségeket a BBC-nek.
Hagyományosan a vakcinakutatás a kezdeti fejlesztéstől a tömeges elosztásig 10 évig is tarthat. A Covid-19 esetében azonban globális erőfeszítéseket tettek ennek az időnek a csökkentésére, hogy mindössze 18 hónapra csökkentsék, miközben ugyanazok a biztonsági előírások maradtak fenn.
Ebben központi szerepet játszik a gyógyszeripar által a válság idején alkalmazott párhuzamos fejlesztési folyamat. Az oltási kutatásokat általában egymást követő lépések sorozatában végzik. Jellemzően lenne egy laboratóriumi fejlesztési szakasz, amelyet állatkísérletek követnek, majd a klinikai vizsgálatok több szakasza következik. Miután ezeket a szakaszokat sikeresen befejezték, a vakcinát jóváhagyásra bocsájtják, mielőtt még megkezdik a gyártási folyamat kidolgozását.
A Covid-19 vakcinák esetében a fejlesztés több szakaszát végzik párhuzamosan. Erre a vakcina sürgős igénye miatt van szükség, hátránya, hogy a folyamat egyik szakasza nem a szokásos módon tájékoztatja a következőt. Például az állatkísérletek eredményei általában tájékoztatják a humán kísérletek megkezdéséhez megfelelő dózisszint kiválasztását. A jelenlegi helyzet az, hogy a különböző szakaszok adatait egyidejűleg elemzik.
A párhuzamos fejlesztési folyamat részeként világszerte már gyártási létesítményeket építenek, még mielőtt bármilyen oltást jóváhagynának. Ez jelentős pénzügyi kockázattal jár, mivel van esély arra, hogy bizonyos oltásokat nem engedélyeznek. Vagyis előfordulhat, hogy olyan oltások gyártására rendezkedik be valaki, amit végül nem is engedélyeznek. Ha viszont az oltást engedélyezik, már készen fog állni minden, hogy a tömeggyártását azonnal megkezdjék.
A tömeggyártásra márpedig szükség lesz: a járvány csak akkor állítható ugyanis meg, ha a föld lakosságának nagyrésze már immunis, ehhez pedig elképesztő mennyiségű oltóanyagra van szükség. Különösen, hogy vannak olyan kutatás alatt álló oltások, amelyekből több dózis kell majd az immunitás kialakításához.
Speciális eszközökre is szükség van
Ráadásul az oltás még nem minden: egyes oltások speciális eszközök használatát is megkövetelik. Van néhány fejlesztés alatt álló DNS-alapú vakcina, amelyekhez minden adaghoz elektroporációs eszköz szükséges. Az elektroporációt korábban rákellenes gyógyszer daganatokba juttatására használták. Az elektromos fogkefe nagyságú eszköz kis elektromos áramot generál, amely lyukakat nyit a sejt membránjában, lehetővé téve egy gyógyszer vagy oltóanyag bejutását. Noha az eszköz többször is használható, ennek ellenére további gyártási kihívás annak biztosítása, hogy elegendő mennyiség legyen ezekből, az orvosokat pedig ki kell képezni az eszköz használatára.
És egy másik oltási kellék szállítása is kérdés lehet. Az oltásokat általában kis üvegcsékben szállítják. Bár meglepőnek tűnhet, hogy az üveg korlátozott erőforrás, az oltóanyag-fiolákban használt üveg egy speciális típusú, az úgynevezett boroszilikát. Ez ellenáll a hőmérséklet-változásnak, és kémiai reakcióképessége alacsony, ezáltal minimalizálva az injekciós üveg potenciális szennyeződését. Tekintettel a Covid-19 iránti óriási igényre további injekciós üvegek iránt, ez korlátozhatja az eredetileg rendelkezésre álló vakcinák számát.
A koronavírus elleni vakcina megtalálása tehát csak az első kihívás, a tömeges oltásig a kutatóknak még számos akadályt kell legyőzniük. Mindez azonban úgy tűnik, ha hatalmas munkával is, de megugorható. Az egészségügyi elemzők többsége egyelőre bizakodik abban, hogy 2021 tavaszára rendelkezésünkre állhat az oltóanyag, ami megállítja a koronavírus terjedését.