A kovászos uborka mellett a cékla az egyik kedvenc savanyúságom. Régen mindig a nagymamám tette el nekem, és szinte hetente adta az újabbnál újabb befőttesüvegekben, mert mindig pillanatok alatt elfogyasztottuk a családdal (szerencsére a gyerekeim is odáig vannak érte, aminek külön örülök, mert extra egészséges). Aztán megelégeltem, hogy mindig szegény mami hordja hozzánk, és picit magamra pirítottam: micsoda háziasszony vagyok én, ha egy üveg céklát sem tudok elrakni egyedül? Elkezdtem kutatni a neten, na meg azért mamit is kifaggattam a receptről, végül kikísérleteztem a saját verziómat. Aztán nem értettem, mit görcsöltem a témán, hiszen ennél egyszerűbb savanyúságot aligha tudnék mondani.
A roppanós savanyúság titka a friss cékla
Először is be kell szerezned a legszebb, legfrissebb céklákat. Ez elsőre elég egyszerűnek tűnik, de mivel én általában házhoz rendelem a bevásárlást, sosincs a friss termékekre közvetlen ráhatásom, így néha előfordult már, hogy picit fonnyadtabb zöldség érkezett, abból pedig nem az igazi a cékla. Szóval a lényeg, hogy érett, de nem túlérett, nem puha céklákat kell összeválogass. Főzd meg őket héjastól egy nagy lábasban. Nekem ez akár 45 percet is igénybe szokott venni – persze minden a cékla fajtájától függ, amit az ember sajnos nem tud befolyásolni – hacsak nem saját termesztésről van szó, ami külön öröm. Tapasztalataim szerint teljesen felesleges megsózni a főzővizet, mert a rakott krumplis héjában megfőzött burgonya esetéből tanulva, vajmi kevés sót vesznek fel ilyenkor a zöldségek – így a cékla is.
