Ha megfőtt, jöhet a főzőlé
Ha készen van (ezt onnan tudod, hogy beleszúrsz egy villát, és simán átmegy rajta a villa, nem akad meg benne, de nem is főtt teljesen szét a cékla), öblítsd le hideg vízzel és hagyd kihűlni. Én, amikor siettem, próbáltam egyből meghámozni, hát másnap eléggé fájtak az ujjaim a forró zöldségtől. Úgyhogy, ha jót akarsz magadnak, hagyod kihűlni a céklát, és csak utána szabadítod meg a héjától. Itt előre bocsátanám, hogy rendkívül jól megfog mindent – nem véletlenül használják a húsvéti tojásoknál előszeretettel természetes színezőanyagként. Érdemes alárakni valamit, amit nem sajnálsz, mielőtt az egész konyhapultod vagy a legújabb vágódeszkád látja kárát.
Ha készen vagy, kockázd fel vagy vágd karikára, amelyik verzió szimpatikusabb. Ha a bolti hullámos karikákra vágysz, jól fog jönni egy recés (cakkos élű) kés, ezzel készíthetsz igazi esztétikus savanyúságot. Közben elkészítheted a befőzőlét hozzá. Keverj el egy tálban vizet, ecetet és cukrot. Van, aki összefőzi mindezt, csupán azért, hogy az ízek jobban összeérjenek, és a cukor könnyebben feloldódjon, én múltkor siettem, ezért nem forraltam fel, de így is tökéletes volt. Olyan ízt kell kapj, mint egy ecetes uborkánál, amit az ebéd mellé kínálsz. Ha készen vagy, tedd a céklákat szépen elrendezve egy kimosott, sterilizált, tiszta befőttesüvegbe, majd öntsd fel az alaplével. Vannak, akik hagymakarikákat is mellé tesznek, míg mások borssal, fokhagymával és babérlevéllel fokozzák az ízélményt. Én klasszikus módon csak fűszerköményt adok hozzá, ami lehet pár darab egész kömény is, de múltkor sima őrölt köményt szórtam bele, az is tökéletes feloldódott benne, és semmi zavaró nyoma nem maradt.
