A táplálkozási zavarok témaköre sajnos igen aktuális, nagyon gyakori problémáról van szó. Van egy kedves barátnőm – nevezzük őt Helgának –, aki bulimiás volt hosszú ideig. Elmesélte a történetét, ami tanulságos, ugyanakkor felemelő is egyben.
Ezt hogy érted? Gyógyszert szedtél be?
Vény nélkül kapható szert választottam, hogy könnyebb legyen. Az evéseket nem hagytam abba, mert akkor megkönnyebbültnek éreztem magam. A hánytatást azonban abbahagytam, és hashajtóval igyekeztem megszabadulni attól, amit magamba tömtem.
Ez azonban nem igazán működött, a lelkiismeret-furdalás eluralkodott rajtam. Ha nem találtam elég kaját a hűtőben, elmentem egy gyorsétterembe, és amennyit csak tudtam, ettem. És visszatértem a hánytatáshoz. Újra.
Meddig tartott ez a borzalmas helyzet?
Közel fél évig. Iszonyatos volt. És még csak nem is láttam, hogy baj van, mert azt gondoltam, máshogy nem élhetek. Ez volt a normális. Apám vette észre, hogy valami nincs rendben. Elkezdte figyelni a viselkedésemet, a szokásaimat. Hamarosan rájött, hogy mi van. Magát és anyámat hibáztatta. Sírt, hogy nem tudja, hogyan segíthet.
Végül saját erőmből és pszichológus segítségével tudtam kilábalni a bulimia csapdájából.
Dietetikus is segített egy olyan étrend kialakításában, ami segített az egészséges testsúly elérésében. Ez volt, ami a legnehezebben ment, de végül két év alatt, nagyon lassan sikerült leadnom 15 kilót. Ezzel már elégedett voltam.