Mi a közös a bosszúban a legjobb csokoládéban? Mindketten keserédesek – állítja dr. Jennifer V. Fayard pszichológus.
Mindannyian fantáziálunk néha arról, hogy kiadós bosszút állunk azokon az embereken, akik ártottak nekünk. Ezekben a fantáziákban a bosszú nagyon kielégítőnek tűnik – mondja Fayard. De a bosszúval kapcsolatos kutatások némileg vegyes eredményeket mutatnak. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy nagyon jó érzés végre kibabrálni valakivel, aki azt megérdemli. Mások azonban feltételezték, hogy a bosszúállás érdekében emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy mi történt velünk, hogy először is ezt a bosszút motiváljuk. A bosszú folytatásához szükséges tapasztalatokról való elmélkedés önmagában is negatív érzéseket vált ki.
A helyzetet bonyolítja, hogy a bosszúról szóló tanulmányok többsége visszamenőleges beszámolókat is megvizsgált arról, milyen érzés volt, amikor a résztvevők valamikor a múltban bosszút álltak. Fontos, hogy a bosszú emléke más érzéseket válthat ki belőlünk, mint a bosszú maga.
Új kutatás a bosszúról
Annak érdekében, hogy megértse a bosszú piszkos részleteit, a szociálpszichológiai és személyiségtudományi tanulmány nemrégiben valós idejű laboratóriumi helyzetet hozott létre. Ebben 66 résztvevőnek volt lehetősége megbüntetni másokat, akik számítógépes játékban megverték őket a reakcióidő alapján. A játékban a résztvevőket két kitalált partnerrel párosították, akik időnként úgy „játszottak”, hogy megbüntették a résztvevőt. A valóságban a számítógépes program véletlenszerűen határozta meg, hogy a résztvevő vagy az egyik hamis partner nyerte-e a fordulót.
Minden forduló után a résztvevőket megkérték, hogy válasszanak ki egy játékost, aki két másodperces fehér zajt fog kapni. Ezt olyan hangerőn állítottak be, amely éppen meghaladta a résztvevők saját küszöbértékét, amit nagyon kellemetlennek tartottak. A résztvevők eldönthették, hogy, azt a partnert büntessék, aki megnyerte az adott fordulót, azt a partnert, aki elveszítette ezt a kört, vagy senkit.
Ezen fordulók után a résztvevőket „nagy bosszú-keresők” vagy „alacsony bosszú-keresők” kategóriába sorolták aszerint, hogy milyen gyakran döntöttek úgy, hogy megtorolják a győzelmet.
Néhány körben azonban csak a választás illúzióját keltették. Ekkor ugyanis a számítógép képernyőjén olyan gyorsan ugrott fel, majd tűnt el a büntetést lehetőségét jelző zöld fény, hogy a játékosoknak ne legyen idejük reagálni rá, vagy úgy tűnjön, hogy a gomb megnyomásával véletlenül valaki mást büntettek meg, mint akit eredetileg akartak. A játék minden fordulója után a kutatók felmérték a résztvevők érzelmi reakcióját.
A legkellemetlenebb eredmény
Ahogy remélhetjük, a kellemes érzelmek legalacsonyabb fokát mind az alacsony bosszúállók, mind a magas bosszúállók között az váltotta ki, amikor a zajrobbanást „ártatlanoknak” küldték. Címkéjük ellenére azonban a magas bosszúállók nem feltétlenül bizonyultak minden területen kegyetlenebbnek; lényegesen rosszabbul érezték magukat a nem szabálysértőket büntetve, mint az alacsony bosszúállók. Mindkét csoport valamivel pozitívabb érzelmeket érzett egy provokáló játékos megbüntetése miatt.
De ami a legérdekesebb, hogy a bosszúálló és nem bosszúálló játékosok is akkor érezték a legkellemesebb érzelmeket, amikor senki sem kapta meg a zajrobbanást.
Még azok is, akik gyakrabban választották a megtorlást a győztes ellen, jobbnak érezték magukat, ha egyáltalán nem vágtak vissza.
Ez a tanulmány azt jelzi, hogy bár a bosszú jó érzéseket válthat ki, mégis negatív érzelmek árnyékolhatják. A mostani tanulmány nem vizsgálta konkrétan, hogy mi okozhatja a bosszú utáni kellemes érzelmek alacsonyabb szintjét ahhoz képest, mintha egyáltalán nem állnánk bosszút, de találgathatunk. A szerzők azt sugallják, hogy előfordulhat, hogy a bosszú emlékeztet a vétkekre is.
Egyszerűen a társadalmi normákkal vagy erkölcsi tanításokkal ellentétes lehet a mások megtorlása. Ez pedig elveheti azt az elégtételt, amelyet egyébként bosszúállásunkból nyerhetnénk. Természetesen a tanulmány az idegenek közötti kapcsolatokat is vizsgálta. Így a hosszabb távú kapcsolatok dinamikája felerősítheti vagy bonyolíthatja az ebben a tanulmányban talált érzelmi reakciókat.