„Bezzeg az én időmben!” halljuk sokat az idősebbektől, de azzal kapcsolatban, hogy kinek volt könnyebb, nem mindig van igazuk.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/9 Átszámítva
Van egy nagybátyám, aki Amerikába emigrált a hatvanas években és többé-kevésbé meg is valósította az amerikai álmot. Már nyugdíjas, de van egy mosodája, ami a mai napig jól megy. Pár éve én is kimentem szerencsét próbálni és állandóan nyaggat, hogy ennyi idő alatt ő annakidején már mennyivel előrébb tartott, mint én. Kiszámoltam neki, hogy az ő idejében a minimál órabér 15 dollár volt, ami átszámolva ma 55 dollárnak felelne meg. Ki keres ma ennyit?!
Az ő akkori éves fizetése - mint bolti rakodó és eladó, mert ez volt a munkája évekig, amikor idejött - ma 112.000 dolláros fizetésnek felelne meg. Én pedig nem minimál órabérben dolgozom, hanem jól fizető, „öltönyös” munkám van egy multinál és 60.000 dollárt keresek évente. A fizetésem fele megy el lakbérre, egy sima másfél szobás kislakásra, amiben a barátnőmmel lakunk, tehát miről beszélünk?!
2/9 Az Átkosban
Apám az "átkosban" volt villanyszerelő és rendszeresen kérkedik azzal viccelődve, hogy ő hamar abbahagyta a szocializmus építését. Ez azt jelenti, hogy hol volt munkája, hol nem, de nagymamáméknál lakott egy házban, ahol külön lakrésze volt, így a koszt-kvártély sosem okozott neki gondot. Én már 18 évesen eljöttem otthonról, mert elvált anyámmal egy garzonban laktunk egyetlen szobában, ami egyszerűen nem volt egészséges. És apám nem érti, miért nem tudok spórolni, amikor egy évtizede dobálom ki a pénzt az ablakon albérletre.
„Mert ti már nem akartok dolgozni, bezzeg mi még tudtuk, mi a munka!”- mondja nagymamám. Én főállásban dolgozom egy irodában napi 9 órában, péntek-szombaton beugrós pultos vagyok egy szórakozóhelyen, vasárnap pedig online tanítok németet. Emellett online ruha-eladással is foglalkozom, de akkor ezek szerint én nem akarok dolgozni és nem tudom, mi a munka, oké...