Tudod, hogy hány hétből áll egy átlagos ember élete? Ha 80 évvel számolunk, akkor mindössze 4 000-ből. Ebbe belegondolni sokak számára nyomasztó lehet, és azonnali pánik követi. Ha csak ilyen kevés idő áll rendelkezésemre, semennyit nem szabadna elpazarolni belőle!
Oliver Burkeman pszichológus-író Négyezer hét című új könyvében azzal érvel, hogy ez a fajta megközelítés csak csalódáshoz és boldogtalansághoz vezet. Ennek oka a„termelékenységi csapda” néven ismert jelenség. Véleménye szerint sokkal jobban tennénk, ha lassítanánk, mint gyorsítanánk, ha a legtöbbet szeretnénk kihozni rövid élettartamunkból.
Az idő miatti aggódás persze nem újkeletű probléma, már ókori költők is siránkoztak felette. Burkeman úgy véli, hogy az emberiség és az idő kapcsolata – és különösen az aggodalom, hogy „produktívan” töltjük-e – sokkal nagyobb lett az óra használatának elterjedésével és az ipari forradalom megjelenésével. Ezt megelőzően a nap természetes ritmusai vezérelték az embereket: Olvass még a témában
„A teheneknek fejésre volt szükségük, amikor fejésre volt szükségük, és nem lehetett eldönteni, hogy pár nap alatt elvégzed majd az egy havi fejést”
– mondja.
Miután az emberek elkezdtek a malmokban és a gyárakban dolgozni, tevékenységüket pontosabban kellett összehangolni. Gyakran azért, hogy optimalizálják az általuk üzemeltetett gépek használatát.
Ez nagyobb hangsúlyt fektetett az ütemezésre és az ütemterv megalkotására, azzal a felismeréssel együtt, hogy termelékenységünket gondosan nyomon lehet követni. És az ebből eredő nyomás, hogy több munkát végezzünk rövidebb idő alatt, úgy tűnik, exponenciálisan nőtt a 20. század második felében.
Az önsegítő ipar kielégítette ezeket a szorongásokat, az elmúlt négy évtizedben számos kötet kínál tippeket a jobb időgazdálkodáshoz. „Ezekből a könyvekből az következik, hogy megfelelő technikával nagyjából minden kötelezettséggel megbirkózhatsz. Tökéletesen optimalizált napi rutinnal annyi célt érhetsz el az életed során, amennyit csak akarsz!” – mondja Burkeman.
A „termelékenység csapdája”
Sajnos sokszor ami a könyvekben működik, az a valódi életben nem. Burkeman egyfajta „csapdának” nevezi a hatékonyságra és a termelékenységre való törekvést. Szerinten soha nem menekülsz igazán az érzés elől, hogy többet kellene tenned.
Az a tény, hogy a munka újabb munkát szül, azt jelenti, hogy sok hatékony alkalmazott hamarosan túlszárnyalja a kapacitását, mivel vezetőjük folyamatosan növeli a felelősségüket. Ahogy Burkeman írja a Négyezer hétben: „A főnököd nem hülye. Miért adná a munkát lassabbnak?”
A produktivitást javító trükkök tehát segíthetnek abban, hogy többet tegyél, de ez a megnövelt hatékonyság nem oldja meg a stresszt és nem javítja az általános jólétedet, vagy nem teremt több szabadidőt az igazán fontos dolgokra.
Burkeman a gyakori időgazdálkodási technikákat az autópálya sávjainak hozzáadásával hasonlítja össze. „Ezek célja a torlódások enyhítése, de csak több autót vonzanak” – mondta a BBC-nek az író.
