A halál az élet természetes része – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a halálból visszaérkezők gondolata évezredek óta elborzasztja az embereket, mint valami, ami a természet törvényei ellen lenne. A régi időkben pedig egészen extrém módszereket is bevetettek annak érdekében, hogy a holtak visszatérését megakadályozzák.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Bár a szögek tipikus alkatrészei a koporsóknak, ezért nem is számít különösebb meglepetésnek, ha a régészek találkoznak velük egy temetkezési helyen, néha ezek a rögzítőelemek más jelentéssel bírnak. Egy 2000 éves törökországi sírban három egyedülálló módszerrel akadályozták meg a nyughatatlan halottakat: hamvasztással, majd szögek szórásával, végül téglákkal és vakolattal tették biztosan záróvá a sírt.
Bár a halottat gondosan eltemették, a meghajlított szögek - amelyekhez hasonlókat európai temetőkben is találtak ebből az időszakból - valószínűleg arról árulkodnak, hogy az élők féltek a halott visszatérésétől. Olaszországban pedig egy középkori nő sírját találták meg, akinek hét szög volt az állkapcsában, és további tucatnyi szög volt szétszórva körülötte. Mivel a régészek nem találtak koporsóvasat, úgy gondolják, hogy a nőt szó szerint a földhöz szögezhették, hogy megakadályozzák, hogy feltámadjon a halálból, talán azért, mert boszorkánynak hitték.
2/4 Lefejezés
A csonkítást, beleértve a lefejezést is, gyakran a halott meggyalázásának legrosszabb formájaként tartják számon, mivel a zsidó-keresztény hagyomány szerint a testet egészben kell tartani a temetéshez, így Európában egy ilyen temetkezési gyakorlat úgy értelmezhető, mint a halottak feltámadásának megakadályozására szolgáló módszer.
Az észak-európai tőzegmocsarakban talált mumifikálódott emberi maradványok gyakran kerülnek elő úgy, hogy látható, a halottakat haláluk előtt megkínozták. A Daetgen mór holttesteként ismert férfit például lefejezték, leszúrták és levágták a péniszét, valószínűleg azért, hogy megakadályozzák, hogy bosszút álljon az élőkön. Fej nélküli holttesteket pedig nagy számban találták Szlovákiától Lengyelországon át Angliáig.
A kaszás szimbólumaként ismert eszközt fél tucat csontváz nyakán találták meg egy 400 éves temetőben, a lengyelországi Drawsko városában. Az eredetileg a halottak feltámadásának megakadályozására szolgáló eszközként értelmezett éles tárgy a régészek szerint valójában magukat a halottakat védte a gonosz erők ellen, vagy a tragikusan elhunyt emberek jelképeként szolgált.
Hasonló kaszás temetkezést találtak több mint 300 mérfölddel arrébb, a lengyelországi Pieńben. Ebben az esetben azonban a 17. századi nő bal nagylábujján egy lakatot is viselt, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy a kaszás temetkezések célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy a bosszúállók újra a földön járjanak. A kutatók azt is feltételezik, hogy a pień-i temetőt azoknak tartották fenn, akiket nem szívesen láttak a keresztény temetőkben.