Végtelenül nyomasztó hangulat, fojtogató légkör, önmagukból kifordult emberek, hazugság, embertelen diktatúra, kínzás minden mennyiségben. Anélkül, hogy a történetet elmesélnénk egyetlen mondatban összefoglalva ezt látjuk a vásznon.
A megható, lírai kezdés után igen intenzív, kézi kamerával leforgatott képsorok dübörögnek, egy véres csatajelenet, amely annyira erőteljes, hogy az ember szinte a saját bőrén érzi. Az első fél órában könnyeket is előcsalogat a film, a gyerekek szeme láttára történő brutális kivégzés enyhén sokkoló. De ezután kicsit összekavarodnak a szálak.
A film ide-oda csapódik, hol a történelmi drámának, a karakterfejlődéseknek, hol pedig a krimi szálnak enged teret, mely utóbbi éppen ezért nem igazán tud érvényesülni, még ha a film központi eseménye lenne is. Olvass még a témában
A nyomozás részleteiről sok mindent nem tudunk meg, majd a film közepén hirtelen, a semmiből feltűnik a gyilkos, és az ő szemszögéből látjuk a történéseket. Akinek körülbelül 3 snitt erejéig még a saját családja is feltűnik. Majd pedig eltűnik a süllyesztőbe, ahonnan soha többet nem kerül elő. A gyilkosságok motivációját pedig letudják 30 másodpercben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
