– Nem is tudom, én ezt a 2015-ös évet nem éppen nevezném sétagaloppnak. Szívesebben zárnám le egy „mindent-átgondolós” estével – próbáltam megértetni Kittivel, miért nem ragaszkodom az őrült bulizáshoz. Csakhogy neki sokkal jobb érvei voltak.
– Hát ez itt a gond. Hogy azt hiszed, az idei szilveszter a 2015-ös évedet zárja le, miközben valójában a 2016-ot indítja el. És szerintem inkább nevetve érdemes kezdeni egy új szakaszt, mint szomorkodva.
Nekem pedig nem is kellett több; 31-én reggel összepakoltam a dolgaimat, elköszöntem a családomtól, és visszautaztam a fővárosba, hogy az évet egy felejthetetlen bulivalzárjuk le. De még mielőtt nekiálltam volna készülődni, úgy éreztem, muszáj legalább egy kis időre leülnöm, és átgondolnom az elmúlt időszak történéseit. Hogy éjfélkor ne csak az évet, de minden rossz emléket magam mögött hagyhassak – méghozzá örökre. Úgyhogy leültem az asztalomhoz, és írtam egy listát azokról a dolgokról, amelyek megszépítették az elmúlt 12 hónapot, és amiket sosem szeretnék elfelejteni. Afféle leltárt 2015 legcsodálatosabb pillanatairól, amik biztosítanak arról, hogy még ha teljesen beborul felettem az ég, akkor is van értelme kimenni az esőbe. Hiszen sosem esik örökké. Olvass még a témában
Kardinális dolgok, melyeket férfi és nő teljesen máshogy értelmeznek
Becsapok valakit, ha másként öltözöm a párom anyukájával való találkozóra?
„Minden, ami jó volt az életemben, ő volt.” – Férfiak, akik nem becsülték a feleségüket
Hét év után kiderült, hogy csak ideiglenes barátnő voltam. Tippek, hogy te ne kerülj ilyen helyzetbe
A tökéletlenül tökéletes éjfél
Az este épp úgy indult, mint bármelyik másik, annyi különbséggel, hogy időnként hallani lehetett egy-egy tűzijátékot, és a szomszédban lakó gyerekek megállás nélkül fújták a papírtrombitákat. Kitti már 8-kor az ajtómban állt, ugyanis kiemelten fontos feladatának tekintette, hogy stylistként berontson a szekrényembe, és kiválassza, melyik ruhámban mehetek el bulizni. Mire sikerült mindennel elkészülnünk, már bőven elmúlt fél 11, így hatalmas sebességgel indultunk el az általa kiválasztott szórakozóhely felé; hogy aztán beállhassunk a kilométeres sor legvégére. Eleinte egész türelmesek voltunk, de amikor már a hideg miatt nem éreztem az ujjaimat sem, és már csak néhány perc volt hátra éjfélig, kicsit elment a kedvem az ünnepléstől. Mennyivel kényelmesebb lett volna a meleg lakásban üldögélni most!